Let it go - Dalban mondom el

Felkonf:

Most pedig következzen egy önéletrajzi ihletésű vallomás Mantistól, aki egy kortárs klasszikus, Adele Dazeem dalával mondja el egy cosplayes versenyző viszontagságait.
Figyelem: a dalszöveg és a jelmez ugyan paródia, de mint tudjuk, minden történetnek van valóságalapja!

Dalszöveg:

Eljött végre a pi-i-llanat

Erre készülök oly rég

Nem alszom négy napja

De a jelmezem félkész.

Tudom hogy elrontottam,
s az égés, szúrás fááááj

Újravarrnám, de

Nincsen időm már

A lelkem rég már ettől félt

Nincsen szegély, és elfolyt a festék

Nincs tű, cérna, és nincs olló

Hát hogy lesz jó???

Legyen jó, legyen jó

A pisztolyhoz a ragasztó

Legyen jó, legyen jó

Nem gőzöl a vasaló~

Bár tudnám,

Azt hogy mi lesz itt még,

Ha szétfoszlik táááán…

Cosplayben conozok, nem kérdés!

Ha a ruha nem is kóser

Közel s távolról

Ez a verseny itt és~ most csak

A performanszról szól!

Ez itt és most

Sorsfordító

Legyen hát minden

Hangjegy jó

Elcsukló hangon szólok itt

De mit???~

Talán jó, ugye jó?
Sose volt még hasonló
Zavarón daloló?
Talán nem olyan fülbántó?

Bár tudnám

(Hogy) mit gondol a nép

Jöhet taps-orkán

Meghaljlok, s elindulok lefelé.

Performance  videó:

https://www.youtube.com/watch?v=gwykIJgfDNo

Sailor Moon

Things 'n' stuff

Fav part - so pretty - and symbolic!

Parts here, parts there, one day you'll be finished!

Of course you need the Ginzuishou, with legit chain!

4 m ribbon, x4 sewn... oh my eyes...

Things for the lace gloves

Hades

Pin

Crown

Body & tattoo

Half yellow, half red.

Testing the pain and suffering

Őszi MondoCon, 2014

Hujjuj, hát ez se most volt. Úgy lenne az igazi, hogy hazaesek conról, és nekiülök megírni mindent addig, amíg még friss… vagy úgy egy héten belül, amikor már ülepedett valamit, nem így, hónapok múlva, retrospektívbe nyomva a dolgot. De hát ez van, ha az ember olyan mérhetetlenül lusta, mint… én.

Kicsit összejött az élet, de mindig így van ez az év második felében, jobban feltorlódnak a conok, így igazán csak a január-február környék mondható uborkaszezonnak. Ami nem baj, kell ilyen is, csak akkor ugye hisztizik az ember, hogy jajj nincs con, hova cpzzek… aztán meg az év második felében majd bírja idővel, pénzzel, meg józan ésszel a hajtást. XD

Mondanám, hogy jó szokás szerint, de ezen most nagyon túltettem, a sokéves átlagot megtörve még rosszabb eredményt produkáltam. Csapatozásból még mindig kivonva magam az egyénizés évének eszméjében őszre originalt terveztem hirtelen felindulásból, Mozart Varázsfuvolájának ihletésére Queen of the Night témában. Úgyis ért már egy éjszaka, éjfél, galaxis, világűr kategóriás valami, ez lett végül belőle. Apránként sikerült összerakosgatni, főleg a sok strassz felragasztása volt időigényes, meg nekem egy originalt kiszülni úgy összességében nehezebb, mint bármit képről megcsinálni. Hát evvan, nem ruhatervezőnek indultam, csak kivitelezek. Úgyhogy mindig jól jön pár forrás, aztán lesz ahogy lesz.

A szombati napomat csúnyán rövidre vettem, és még sose csináltam ilyet. Pedig olyan jó volt hordani, tetszett is. A ruhával időben kész voltam, zsűrizés meg színpadra menetel és némi fotózás után, mentem még pár tiszteletkört, aztán átvedlettem és spuri haza varrni. Még soha, egyetlen versenyemkor sem csináltam ezt, hogy eljöttem volna eredményhirdetés előtt, de most, nyárról tanulva a lemondás jótékony hatását és a szervezetem meg az elmém közti spirituális izét alapul véve… úgy voltam vele, hogy ezt most muszáj lesz meglépni. Ugyanis a másnapi ruhám még nem volt kész. Hah. Általában pont a perfes szokott kész lenni, és a craftossal szenvedek hajnal hasadtáig, de ugyebár egyszer mindennek el kell jönnie, mostmár elmondhatom, ilyen is volt.

photo by Danila

Így tehát be a fürdőkádba, és kössük össze a kellemeset a hasznossal, fürdés közben festegettem meg varrogattam… aztán varrtam, és varrtam egész éjjel, no jó, a heti Sailor Moon részt beleszuszakoltam, hogy ezt azért nézzük meg, de a Doctor Who-ra már nem volt idő, nagy szívfájdalmamra. Helyette varrni, szegni, festeni, és a többi. Közben valamikor este 9 felé jött a hír Danilától, hogy helló, nyertél originalt! El se hittem először, de aztán biztosított róla, hogy nem viccel. XD Életem első egyéni craft nyerése, 8 év után végre megértem ezt is, mostmár boldogan halok meg. (Egyszer.) Úgyhogy újult lendülettel varrtam tovább. Hajnal 2 felé rájöttem, hogy ez bizony úgy nem fog összejönni, mert befesteni vagy 40-50 gyöngyöt, aztán még kézzel egyesével felvarrni, meg le kéne tesztelni, hogy a hajpántba beleakad e a legyező… hogy is volt az az animés ruha…? Hát, az animés ruha kéremszépen majdnem ugyanolyan mint az artbookos, amit eredetileg akartam, csak tíz kiló gyöngy nélkül, és sokkal rövidebb hajpánttal. Na hát akkor, csináljuk ezt, csak ennyi a különbség, kevésbé részlet gazdag és mozgáskorlátozó elemben hiányosabb. A sors fintora, hogy akárhányszor valamit muszájból, a saját hülyeségemnek hála időhiány miatt le kell hagynom egy ruháról, végül bizonyítottan sokkal kényelmesebbé és egyszerűbbé teszi a viselését… Köszönöm, gondviselés, öröm az ürömben! Hajnal 4-ig tehát varrtam, ott beadtam a kulcsot, hogy jóóóó, akkor most 2 óra alvás… ééés utána megint varrtam 10-ig, aztán jajjdejó kééééész, mehetünk conra. Jó, azért még az öltözőben magamra varrtam azt a maradék 2 darab gyöngyöt, hogy a lelki békém rendben legyen, mert sikerült 100%-ra befejezni a cuccot. Mondjuk nem azt, amit akartam, hanem a B verzióját. De az 100% lett.

Ja, és akkor ez csak a varrás része. Ugye a ruha az ruha, azt meg kell csinálni, de ehhez még vegyük hozzá a legyezőzés gyakorlását, pontos ideje tavaszi con utolsó napja óta. 3x legyezőztem versenyen, 3x egyre bonyolultabbat, így erre a végső perfre akartam azt, ahol olyan a ruha, hogy végre fel tudom emelni a karomat normálisan, végre tudok forogni vele normálisan, és talán a hajamba se akadok meg, mert hátra van kötve, a legtöbb része.

Átvedlettem, befontam amit kellett, rendbekaptam magam, és lespuriztam a színpad mögé gyakorolni, bemelegíteni meg kipróbálni, hogy normálisan tudok e mozogni a ruhában és a cipőben. Lassan leszállingóztak a többiek is. Aztán vártunk, vártunk, vártunk… 1 órát, mire kezdhettük… nem volt szép. A többit megtartom magamnak, de azt megsúghatom, hogy pár embernek karóba húzást kívántam, alsóhangon.

Színpadra végül nem vettem fel a cipőt, jobb szeretek mezítláb táncolni, ha már itthon úgy szoktam – kivéve ha direkt cipőben gyakorlok hozzá. Félúton beleakadtam, már megint, ezt Bécsben is eljátszottam, hogy na most akkor hogy is volt, nembaj, ezért tanultam meg sokkal több mozdulatot, hogy mindig tudjak improzni, ha hirtelen elveszteném a fonalat. De a vége jó lett, valahogy mindig a legújabb mozdulatok, a legrizikósabbak sikerülnek a legszebbre, de a legyezőzéssel már nyár óta megtanultam, hogy vagy megkockáztatom, hogy pofára esek, mert benne van, hogy bármikor beleakadhatok, mégha otthon mindig jól is ment, vagy fújhatom a szebb figurákat.

photo by Lorkó Fanni

Végül sikerült, aztán kimentem bóklászni, fotózni. Kicsit se nézhettek hülyének, hogy mit mászkálok két legyezővel, de elmondom a titkom. Én mindig dühös vagy… ja nem, ez a másik. Szóval, ha már megvarrtam egy ruhát, tetszik ÉS még jól is érzem benne magam, ami ritkaságszámba megy több szempontból is, akkor szeretem, ha rajtam van, minél tovább. Ugyanakkor az időjárás és a választott ruha nem sűrűn kompatibilis, de ha kabátot veszek rá, annak meg mi értelme. Viszont, legyező, izommunka, ergó melegen tart. :3

De egy idő után természetesen kénytelen voltam átvedleni, amikor már kezdtem bekékülni, nem csak a hajam. Amúgyis fázós gyerek vagyok, nem is értem, hogy nem fáztam még meg soha cosplayezéskor. Fűt a vágy. XD

Persze az eredményhirdetés is csúszott, így viszont van alkalmam emberekkel beszélgetni, amit általában ki is használok. Introvertált vagyok, igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnék beszélgetni olyan dolgokról, amik érdekelnek. Aztán végül félbeszakították a nemtommilyen játékot, hogy beékeljék a nyúlfarknyira kurtított eredményhirdetést. Nyertem legjobb előadást, köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett, amit 1 hónapos intenzív gyakorlással össze sikerül raknom végül.

Úgyhogy örült a fejem, hogy sikeres cont zárhattam le, és készülhetek a következőre. Meg a következőre… és az azt követőre.

Avagy, üröm az örömben, amit utána kaptam egyes ifjabb, pályakezdő cosplayesektől, a savazást, hogy bunda, hogy nem így kell legyezőzni, mert ő hastáncol, ő már csak tudja, és amúgyis hogy merek én nyerni többször, ki kell engem tiltani a versenyzésből. Szépen pontokba összeszedett érveléssel válaszoltam, és állok mindenki elébe, aki szerint bármikor bármit nyernék, az bunda lenne, mert valakinek a valakije vagyok vagy nagyon sok pénzem van arra, hogy levajazzam az eredményeket.

Tessék próbálkozni, az elején én nem nyertem 2 évig semmit, és utána se annyira sűrűn, szóval nem, ez nem úgy megy (vagy csak nagyon ritkán), hogy a kezdő cps kiáll és tarol, főleg nem perfben, de craftban sem. Ez kérem 8 év kemény munkája, tapasztalata, saját káromon való tanulás vagy nem tanulás eredménye, meg józan paraszt ész alkalmazása. Nem tanultam se táncolni, se írni, se legyezőzni, se fafaragni, de varrni se. Csoportdinamikát és pszichológiát meg szervezést pedig a saját bőrömön tanultam meg, így bármit csinálok, és tetszik másnak, meg magamnak is, akkor büszke vagyok arra, attól függetlenül, hogy a tanult emberek mennyire minősítik le – mert úgy sokkal könnyebb, mint autodidakta módon magába verni az embernek az adott képességet, eszköz használatát. Plusz, nem is lenne pofám olyannal versenyezni, se craftba, se perfbe, amit tanultam, mert az úgy nem fair a többiekkel szemben, szerintem.

Tűnhetek arrogánsnak, de nem vagyok az, csupán ismerem magam, ismerem a játékot és a szabályait, been there, done that, és aki a határozottságot meg az egyenes magyar beszédet arroganciának meg nagyképűségnek veszi, azzal én nem tudok mit kezdeni, valószínűleg még egy szót nem beszélt velem az illető, fikázni meg könnyű, ha hiszünk a másod-harmadkézből kapott pletykáknak.

Mantis out.

Ryoga performance

Once upon a time
 There was a little black pig

*enter P-chan*

He turned into a boy
When hot water was poured on him.

*water is poured on P-chan, Ryoga appears*

The boy was strong
Very strong

*pose, pose more, break walls*

He was a martial artist
He was training hard, day and night
To defeat his sworn enemy.

*bo stuff twirling in action here*

Now, he is ready to fight-

*proudly walks away*

But…
He has no sense of direction…

*walks in the other direction... then the other... no, the first one was the correct, right?*

And he is very clumsy…

*falls offstage*

And sadly, when cold water is poured on him,

*bucket flies on stage*

he turns back into a cute little black pig.

*enter P-chan again*


Performance video:
https://youtu.be/O1Bmmd_eymg

Slag Brothers 2.

Előző bejegyzésben a ruhák és a bunkók, ebben pedig a kocsi lesz bemutatva!

A munka nagyja készült húsvétkor, mert amíg mások tojást festenek, mi kocsit...

A fene se hinné, hogy ebből sziklakocsi lesz...

Meg hogy ez az alváz - köszönjük Szlannak a segítséget hozzá! ♥

Na, így már kezd alakulni, de még elég szögletes.

Meg pár helyen lyukas maradt, szóval...
ha már a purhab tömítésre van, tömítsünk!
(Mellesleg tudtátok, hogy a faragasztó
fát is tud ragasztani???)

Rhysa rendíthetetlenül alakformál - én fűrésszel toltam.

Első réteg festés, már elég pofás.

Hirtelen felindulásból ajtó, aztán mégse lett, jobb is.

A végeredmény~
photo by Molnár Ferenc

Színpadi jelenésünk pediglen:

https://youtu.be/fUDD965TFyg

Slag Brothers 1.

Alapruha, és az első (alsó) kör szőr, avagy fonal

3. kör fonal - kész öröm kézzel varrni

Fejrész, első réteg szőrrel, plusz orr és bajuszkák

Szintén zenész?

Alakul már, a kocsi meg köt egyelőre.

Na végre kész, az alapozás is, már csak le kell festeni!

MC Frollo and the Bad Girls

Folt! Hét! Kés! A-a! Piano! Pokol!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Megérdemli a végzetét!
Az intő példa, sírba taszítva
A győztes nevet a legvégén!

Szörnyella:
Tudod vannak emberek, akik a hülyeségükkel a sírba visznek,
mint Jasper és Horace
Még az anyagokat sem ismerték
Foltokat kértem
Nem pöttyöt, nem csíkot, foltokat!
Egyik nap megyek haza
Totálisan sík ideg vagyok
és elvárnék egy kis együttérzést.
Bemegyek, és sört vedelve a TV előtt ülnek
Tíz méter pöttyös anyaggal
Nem foltos, pöttyös!
Mire én: ha még egyszer pöttyös anyagot hoztok!
És azt hoztak…
Na akkor én levettem a puskát a falról,
És leadtam nekik két figyelmeztető lövést…
Egyenesen a fejükbe!

Ursula:
Két éve ismertem meg Triton királyt, a Tengerek Uralkodóját.
Azt mondta, nőtlen, így hát rögtön egymásba szerettünk.
Olyan volt az életünk, mint a mennyország!
Ám mikor a palotába költöztem, lehullt a lepel:
Nőtlen? Persze! De HÉT lánya van!
Özvegy volt a lelkem…
Így hát egyik este… én nem is tudom, mi ütött belém,
de hirtelen felindulásból polippá változtattam…

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Bűne megtorlásra talál,
A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!

Gothel:
Szóval! Állok a konyhában
és éppen csinálom a mogyorólevest vacsira.
Ahogy az egy rendes anyához illik.
Amikor beront Flynn Rider, szerelemtől elvakultan kiáltozva:
Aranyhaj! Aranyhaj! – ordítja – Add vissza nekem őt!
És aztán beleszaladt a késembe…
beleszaladt a késembe, vagy tízszer!

A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!

Helga:
Was mache ich hier ?
Sie sagen, ich habe das Herz von Atlantis gestohlen
und Kommandant Rourke getötet.
Aber es ist nicht wahr, ich bin unschuldig!
Ich weiß nicht, warum Whitmore sagt, dass ich es getan habe.
Ich versuchte die Presse zu erklären, aber sie haben mir nicht geglaubt.

Igen, De te tetted?
A-A, nem búnos!

Drizella & Anastazia:
Anastasia húgommal volt egy énekes számunk, a Csalogány,
és Roberto, az olasz tutorunk kísért minket pianon.
A számnak az volt a vége, hogy én kitartottam a hangot, szoprano!
Én pedig fuvolán kísértem, allegro!
Azon a bizonyos éjszakán az egyik úriháznál léptünk fel.
Hárman üldögéltünk a pajta mögött,
Kicsit becsiccsentettünk, és vitatkozni kezdtünk…
Roberto már megint kritizált minket:
’Nem jó a tempo, kisasszonyok! Allegro helyett
moderatot kellene játszani, diminuendo, dolcissimo!
A szoprán pedig fals e flebile! Magukat kísérni terribile!
Tisztára fekete lett előttem a világ, semmire sem emlékszem!
Csak amikor már a vért mostam le a fuvoláról, akkor döbbentem rá:
Te jó isten, ez kipurcant!

Frollo:
Ó Szentséges Mária – égi szemed lát és ítél.
Gyarló testem a sátán leánya babonázta meg.
Esmeralda tüzes tekintete rabul ejtette szívem…
Táncával azonban nemcsak engem taszított a bűn torkába, oh nem!
A költőt, a púpost… és Phoebus kapitányt.
Úgy is mondhatnánk, hogy a kapitánnyal
egyik reggel vallási nézeteltérésünk támadt…
Ő azt mondta, hogy nincs Pokol.
Én leküldtem oda.

Refrén:
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Megérdemli a végzetét!
Az intő példa, sírba taszítva
A győztes nevet a legvégén!

Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Bűne megtorlásra talál,
A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!

Gyilkosság történt, de mi a vád?

https://youtu.be/-57KNXPbLzE

AniNite, 2014

Péntek

3 nap 10 óra meló után péntek reggel 7 órás indulás, két nagy tatyóval, benne 3 napnyi cosplay, és nagyon minimálisan más szükséges cucc, no meg kaja. Szerencsétlenségünkre nem volt sok szabad hely egymás mellett a buszon, így kókadozó magányban vészeltem át a 3 órás utat Bécsig Bukrejev Hegyi őrületével megspékelve…, bár a szélturbinák látványára meg a határra feleszméltem a könyvemből. Azért érdekes, hogy anno 10-15 éve még az ember akár órákon át tökölhetett egy határátkeléssel (bár ez a délvidékre jobban igaz), jobb esetben nem pakoltattak ki semmit, most meg röhögve áthajt, fel se tűnik, hogy már nem hazai földön van.
Bécsbe megérkezve elszerencsétlenkedtünk az S-bahnig, csináltunk egy jó nagy sort a jegyautomatánál, aztán valahogy sikeresen eljutottunk a szállásra, csakhogy még a szobákat nem vehettük át. Így lecuccoltunk, és mivel csak 4 megállóra volt Schönbrunn, plusz páran el akartak menni oda valamelyik nap, így elugrottunk oda, meg a helyi Sparba némi elemózsiáért. Kétszer jártam már Schönbrunn kertjében, harmadjára ha ott vagyok, mostmár tényleg felmegyek a Gloriette-re - a mászós fajtámat! A vicc, hogy ugye reggel 7-kor az ember még fagyogat, jól felöltözik rétegesen, amúgyis rossz időt mondtak, erre nem megsültünk?

No de lejárt az időnk, vissza a szállásra, előbb ide is adták a szobákat, egész pofás 3 emeletes ágyas szobácskák, szekrények, kis előszoba; mosdó-wc meg a folyosó végén, tiszta kolesz feeling – nem mintha valaha koleszos lettem volna, by the way. Úgyhogy jó cpshez híven, öltözés, smink, és a többi, aztán irány a con, keressük meg, merre van, menjünk, vegyük át a jegyet. Ilyenkor amúgy a bevált módszeremet alkalmazom: keress hülyén kinéző embereket, és kövesd őket. Mindig bejön… nem is értem, miért. XD

Hazai viszonyokkal ellentétben itt nyakba akasztós pass-t kaptunk, amit rendre el is hagyogatott mindenki, jelmez szempontjából sem volt feltétlen előnyös… no de con. Új helyen általában felmérem a terepet, térképpel vagy anélkül, megnézem, mi merre mennyit hogyan, hogy utána mindent be tudjak szépen tájolni. Hát a hely nagy, kicsit a Pecsára hajaz, ahol középen van egy nagy terem, és körbe folyosón a többi termek, helyiségek. Csakhogy itt a nagyterem kb. egy kisebb csarnok, 3 szintnyi lelátóval. És akkor a technikát még ne is soroljam… no, mondtam magamba, itt öröm lesz perfezni. A másik számunkra nagy látványosság az az árusok hada volt. Drágának elég drága, de szerintem mindenki talált magának valami vásárfiát, akár mangát, cuccot vagy simán kaját. Plusz, mindenki kapott valamilyen naptárat belépéskor, ingyér – kérdezték tőlem, hogy milyet szeretnék. Mondom, hát persze, hogy Sailor Moon!!!! Örült kicsi otaku szívem.

Péntek fél nap volt, 15-től kezdődött a con, így nem is maradtunk sokáig se, főleg, hogy az S-bahn fél óránként járt… de azért a fem!Doctor cuccunkkal összeszedtünk pár Whoviant, egyik kedvencem az a srác volt, aki közölte velem, hogy a Kettes a kedvence. El is diskuráltam vele fél német-fél angolsággal a Classicról meg a 6B-ről. Plusz persze összefutottunk a többi magyarral, fotók, vidik, aztán irány haza, rákészülni a holnapra. Azazhogy, én még varrtam, mert persze, mindig kell con előtt varrni, mert persze, hogy nem lehet megcsinálni időben. Így míg mindenki más kidőlt éjfélkor, és még ráhúztam két órát a patent és egyéb varrására, mert ez a jelmez nem akar sose elkészülni. (És a vicc, hogy még mindig nincs kész, mert az egészet szétszedhető patentozással akarom, de még mindig 2 réteg ruha egybe van varrva rajta… viszont, így tuti, hogy a jó isten se szedi szét, én úgy felvarrtam. XD)

Szombat
Ahogy beígértem mindenkinek (avagy hogy be lett fenyítve mindenki), én 6-kor keltem, kisurrantam sminkelni meg lencsét berakni (nálam ez a kettő szenvedős, ebből adódóan időigényes feladat is), utána összeszedtem a többi korán kelő önkéntest és lemásztunk megreggelizni. Avagy teletömtük magunkat a svédasztal bőségéből. Free food, hát jóhogy! Azazhogy, a szálláshoz járt. Ez van, a reggeli a kedvencem, bebizonyosodott pár alkalommal. Utána vissza, felmálházni, menjünk conra, mostmár tudjuk merre, hogyan, mivel!
Mivel én jelentkeztem Classic Cosplay versenyre (ez náluk a craft-perf vegyes kategória), nekem még mailben leküldték, hogy ekkor meg ekkor ide menjek előzsűrizni, így Rhysa meg Lyraevi segítségével összepakoltam magam, és bóklásztam egy sort. Az öltöző itt nyílt volt, bárki bemehetett bármikor, akár otthagyhatták a cuccokat is, bár nem őrizték, ugyanakkor folyton voltak benn emberek, bármikor bementem oda. Én mondjuk otthagytam a cuccom nagy részét, kinek kéne mégis az én turis civil ruhám… meg a madárlátta kekszem-energiaitalom?

Az előzsűrizésnél padokat raktak ki a versenyzőknek, névvel ellátva, mindenkinek megvolt a helye, és sorrendben hívtak minket a zsűri elé. Pár ember ingerenciát érzett az ismerkedésre, szegény gaijin külföldi biztos be van szarva, idegenbe versenyezni menni, próbáltak nyugtatgatni, hogy ne izguljak, pedig egyáltalán nem voltam beszarva. Eleget melóztam ezzel a cuccal, ECre az egészet átfordítottam angolra (mint kiderült, teljesen feleslegesen, mert nem volt követelmény) – de ennek most hasznát láttam, a szakszavaknál mindenképp. A zsűri kedves volt, de tényleg úgy körülálltak, mint akit group-hug-ba akarnak fogni, és mindent megnéztek, letapiztak, megkocogtattak, kifordították a ruhát, hogy lássák az elvarrásokat, stb. Én meg közben próbáltam kézzel-lábbal magyarázni angolul meg németül, épp hogy jött, mert volt amit csak németül tudtam (Waffenregeln!)…

Zsűrizés után szokásos bóklászás következett, de valahogy sose futok bele azokba, akiket épp keresek, mindenki másba bezzeg igen, és 5x körbejárom a con területét. Verseny előtt aztán még gondoltam, mikor máskor, álljunk le gyakorolni, ehhez viszont nekem kell valami elhagyatott hely, ahol nem zavarok, nem is látnak. Csóringer lévén se mp3, se zenét lejátszó mobil, így fejből nyomattam a zenét, közben próbálgattam, hogy nem akadok a legyezőkbe. Külön gratulálok magamnak, hogy még ott szültem ki egy új mozdulatsort – mivel itthon nagyszobába nincs helyem 2 méteres szoknyával forogni meg menetelni, plusz még az 1,5-es legyezők, így ott jöttem rá, hogy milyen szép forgási technikát tudok én ezzel megcsinálni anélkül, hogy közben legyalogolnám magamról a felsőszoknyát. Eközben mellettem bőszen gyakorolt a Frozen csapat, néha egymást méregettük.

Aztán jött a verseny. Még a színfalak mögött is próbáltam kommunikálni a többi versenyzővel, kiderült, mikor elkezdtem az egyik lánnyal beszélgetni németül, aztán kínomban angolra váltottam, hogy ja, ő amúgy angol. Na mondom, akkor szerintem a német kommunikálást itt felejtsük el, elég kihívás az angol is néha. XD

A színpad háttere függöny, két oldalról hátulról lehet felmenni, így teljes a takarás. Két oldalt élőben van kivetítés, plusz még hátul a többi versenyző a színpadot egy TVn nézheti, szóval nagyon spéci kis technikájuk volt. Mikor lementem, kiültem a nézőtérre nézni a többieket, lássam a konkurenciát. Ahogy itthon főleg táncos perfek vannak, úgy ott kinn főleg szöveges, humoros vagy komoly a divat. Csoportos táncot például egyáltalán nem láttam, és az éneklést se nagyon, csak perf részeként. Mondjuk előző nap este volt a valódi perf verseny, ahol inkább a perfet, mint a ruhát értékelik, míg a szombati a vegyes kategória volt, ahol a ruhát is hangsúlyosabban zsűrizték.

Eléggé lefáradtam, úgyhogy pár tiszteletkör után lassan visszavedlettem, nomeg vásárolgattam. A gyűjteményemből hiányzó, beszerezhetetlen PetShop of Horrors mangát egy pult alól kapartam össze, nevetségesen alacsony árért… ekkora mázlit. Plusz két doboz mochit, mert szeressük a japán kaját~
Otthon, kivakarva magam a dzsuvából, némi étel után néztem, avagyhogy otthoni cup ramen, mert jó az, volt a szálláson egy kis konyha a vendégeknek, mikró, miegymás, úgyhogy a csapat egyik része közös zabálást tartott, majd con utáni csocsó-bajnoksággal tetéztük meg a napot – bár cpben viccesebb lett volna. Plusz, össze is pakoltam kicsit még lefekvés előtt, ne holnap kelljen. Öreg koromra nagyon pakolós lettem…

Vasárnap

7-kor kelve, a szokásos rutin szerint sminkelés és lencse, ágylehúzás, majd le reggelizni. Összepakolnom már nem sokat kellett, mert este megcsináltam a nagyját, ugyanakkor így is túl sok cuccom volt, hiába, 3 full cosplay parókával meg minden szarral azért sok helyet foglal el – civilben egy ilyen utazást egy hátizsákkal röhögve le lehet nyomni, ahogy Luca csinálta. Cosplayesek átka ez, kéremszépen. De ugyanez van, ha az ember otthon öltözik vs. conon öltözik – vihetsz magaddal minden addicionális cókmókot.

Kis csapatunk aztán felkerekedett a már jól bejárt úton, csak most megpakolva, mint a piaci kofák, hogy utoljára elmenjünk a conra. Még egypár kör az árusoknál, még ki kéne használni azt, hogy csinálnak az emberről ingyér polaroid képet (de persze, hogy az enyém el lett szarva, nos hát, ilyen az én szerencsém, meg se kéne lepődnöm…). Még egy gyors fotózás, legyen már valami fotó is, mert az elmúlt két napban… 1 évben… 1,5 évben… 2 évben… szóval vannak jelmezek, csak photoshoot nincs hozzájuk…

Aztán meg beülni, és várni az eredményhirdetést. Itt nem AMVket vetítenek előtte, hanem animés filmek trailereit, úgyhogy a Berserket meglátva felgyulladt bennem a régi láng, végülis oldschool classic cosplayer volnék mostanában vagy valami olyasmi is van nálam a még meg nem írt profilban… avagy hogy születnek a tervek. Így. Pont így. És ez még a jobbik eset. A rosszabbik az, amiknek az indokai miatt megkérdőjelezhető a józanságom. De az egy másik cikkre tartozik.

Beülve az egyik kivetítő elé, nagyon kényelmes, hogy úgy látom a színpadot, hogy rá se nézek, és még így is tökéletes. Mindhárom nap eredményét vasárnap mondják el, ugyanakkor van délelőtt is egy eredményhirdetés, meg délután is. Mivel még aznap volt a craft, is a cosplay a délutánira maradt. Fú, mikor átváltottak angolra, ott lehetett már sejteni valamit, aztán szegények meg se ismertek tegnapról, pedig tudtommal jellegzetes az arcom. Annyi cuccot kaptam, hogy nem nagyon fért már sehova, de azért valahogy elhoztam végül, feketeöves pakoló-mester leszek lassan.
A hazautunk kalandosra sikeredett, kifogtuk azt a járatot, amikor mindenki haza akart menni, így nagyon tetrisezve fértünk be, tényleg a hering feeling, Ayamiék így is csak a következő szerelvénnyel tudtak jönni. Mi meg páran előrementünk tovább a buszállomásra, hogy becsekkoljuk a jegyeket, ne kelljen azzal is húzni az időt. De szerencsésen befutottak, így gond nélkül hazaértünk. Aztán itthon szarrá áztunk, vuhú!

Maga a rendezvény, nos… 30-40 con után… igazán olyan elvárásaim sose voltak, hogy engem bármilyen program érdekeljen a cosplayezésen kívül, itt se láttam kb. semmit, bár pl. pár előadás érdekelt volna, mondjuk hogy mit mondanak az okosok a yaoiról vagy az alapvető fotózásról. Ugyanakkor én még mindig cosplayer vagyok, és legtöbbször versenyző is, így én cosplayes és versenyző szemével és hozzáállásával nézem a rendezvényt, a szervezést, a technikát, a felkészültséget. Ez pedig tetszett, főleg a színpadtechnika. Szóval lehet, hogy következő évben ismét megyek, csak mostmár tudom, hogy mire számítsak, így a helyzethez mért elvárásokkal és rákészüléssel. Plusz, esetleg pár nappal tovább, hogy némi városnézés és üdülés-feeling is szoruljon a dologba.

Mantis Cosplay, 2014

Egy év eltelt, egy újabb kör bezárult. így leülve a gép elé, hogy visszatekintsek a tavalyi évre, az elejére szinte nem is emlékszek. Mondjuk tény, hogy pont az év eleje szokott cosplayes szempontból egy nagyobb pihis időszak lenni, ebből kifolyólag pedig tavasszal szokott mindenki brutál cuccokkal előállni. De nem úgy én. XD *Mantis előcsapja a 2014-es mappát, mert fejből már nem tudja – nézzétek el, korral jár valszeg.*

Év elején első akciónkat Paszullyal követtük el, Viktor asszisztálásában, hogy Danila és Edina karaktereinek öltözzünk be a versenyükre, meg mert gondoltuk, biztos örülnének neki. Szerencsére könnyű dolgunk volt, már hintelgették nekünk előtte, hogy mik is lennének a megfelelő karakterek számunkra, úgyhogy csak a mi kreativitásunkon múlott, hogy hozzuk össze.

Második megmozdulásom egy egyedi fotózás volt Hiro és Nita (plusz Ayami) segítségével, ugyanis már rég terveztem egy festős cosplayt, de én félpucéran nem vagyok hajlandó rohangálni, csak nagyon kevés ember előtt, crossplay vagy nem crossplay. Hála az égnek Hiro nem csak jó fotós, de a rajzoláshoz is van érzéke, így nagyon király tetkót festett a hátamra, ha lennék elég megszállott, még el is fogadnám eredetiben is!

Következett ezután a tavaszi MondoCon. EuroCosplayre készülve én úgy döntöttem, hogy akkor pénzügyi szempontból hagyjuk ki ezt a két versenyt, bár a szívem fáj – a mostmár lelimitált – performance miatt, de hát ez van, válság van. XD Persze azért, mondhatni két egyszerűbb, Usagis cuccal előrukkoltam, abból sajna csak az egyiket sikerült felvenni, a másik csak megjárta a cont. Ugyanakkor ismét zsűrizhettem, és igazából, szeretem én, szívesen is csinálom, örülök is neki, élvezem is, de… versenyezni még mindig jobban szeretek, és hát a színpad, a színpad… kell a színpad, kell az egomnak, kell, hogy előadhassak, mert még mindig, és örökké, perfes vagyok. Ha bárki simán beszédbe elegyedik velem, nagyon hamar látni fogja, hogy a gesztikulálás, a mimika, a játék bennem van, nem tudok nélküle kommunikálni, viszont, mint rájöttem, ez előadásokhoz nagyon jó, a színpadon ez a fajta expresszív megnyilvánulás kell. Életben pedig? Nos, az egy másik téma.

Az elmaradt Usagi beavatást aztán pótoltuk – gyereknap ürügyén a várban flangáltunk és fotózkodtunk, ismét hála Hironak. Sajnos az én balfaszságom miatt nem sok használható kép van, pedig olyan szépek… szipp… hiába 8 év cosplayezés, én is vétek szarvashibákat, de mindig megtanulom amit kell, a saját káromon. Avagy minden újabb ökölcsapás a lelkemnek, hogy bevésődjön a lecke, de keményen.

Ezután Danilát csábítottam el egy kellemes fotózásra a Margitszigetre, mert úgy egy-másfél éve nem sok normális kép született a cosplayeimről, vagy háttér, vagy idő, vagy fotós hiányában, így néha hiánypótló photshootokat végzünk, de nem elég sűrűn, sajnos… és akkor még ne is mondjam, hogy az utómunkával hogy állok… de, van lista róla, tudatában vagyok a hiányosságoknak, igyekszem pótolni őket, csak ugye az új ruhák, az épp aktuális projektek mindig prioritást élveznek, mindenek felett. Szerencsére a HPs fotózásunkból születtek jó képek, válogatás alatt vannak – sok minden mással egyetelben.

Közben gőzerővel dolgoztam a nyári conra, az egyszem ECs válogatónkra, Szlannal vállvetve, vagy smirglit izzítva, hát, életem nagy büszkeségét hoztuk össze, a fémkardot. Plusz persze Umi egyik ruháját is kiszültem, és tavaszi contól kezdve legyezőzni tanultam, szokásos autodidakta módon. Sajnos nem lettem teljesen kész vele, de megtanultam feladni, és úgy vélem, utólag ez fontosabb győzelem volt hosszútávon, mintha én lettem volna az itthoni EC nyertes. (Igen, tessék nyugodtan hülyének nézni, az élet nagy leckéit én így veszem és tudom, hogy a lelki fejlődésem megér ennyit, na.)

Ismét meghívtak Adamas Táborba előadni, én pedig imádok előadni, ha cosplay a téma, így igent mondtam, és 3,5 napot tölthettem el sátrazós, kockulós, cosplayezős, fandomkodós, csapatépítgetős, esős és verőfényes, istenhátamögötti senkiföldje közepén. Olyan jó volt, hogy ismét menni akarok, mindenképp!

Nyár vége másik nagy megmozdulása a bécsi AniNite, mert közel van, mert nemigaz, hogy 8 év cpzés alatt egyszer se mentem ki külföldre, hát akkor menjünkmár, és akkorversenyezzünk, hamárlúdlegyenkövér, majd összehozok valami épkézláb dolgot kevert angol-némettel, na! Hasonló, de más, de imádom a színpadukat, a technikájukat, a programokra meg majd legközelebb, mostmár ismerjük a terepet meg az igényeket… XD

Következett az őszi MondoCon, végre original, ezek a koncepciók emésztik az agyamat, amíg meg nem valósítom őket, és a hirtelen megvilágosulások végre szabad utat kaphatnak, plusz edzem a türelmemet is, mikor strasszkövezgetek. Perfben pedig, a 3. legyezőzésben végre beleadhattam mindent, amit tavasz óta megtanultam, végre tudtam mozogni a technikázás nélkül, hogy meddig emelhetem fel a karom meg a 2 méter szoknyában hogy lehet pörögni, vagy hogy nem, így mindent, amit valaha tanultam, meg még többet, összeraktam, hogy na akkor most itt!

A HoldfényTeam jóvoltából pedig eljutottam a bukaresti NijiKonra is, így nem egy, hanem kettő külföldi cont tudhatok magam mögött, egy év alatt, szerintem ez jó átlag, sőt! Volt szerencsém itt is zsűrizni, érdekes volt összevetni a hazai pályát a külhonival, mind craft, mind perf szempontjából, plusz a 3 különböző országból és kultúrából jött zsűri értékrendjét összefésülni egy végleges eredménybe.

Bár a Halloweenezés idén kimaradt, de leruccantunk Milloweenre Rick jóvoltából, closet Ciel mindig jó télre, ha már az összes hivatalos versenyes cuccom az évre nőnemű volt, kell egy kis komfortérzet néha… itt ismét előadhattam. Szerencsémre már egyáltalán nincs se lámpalázam, se remegésem a színpadon – remélem nem is jönnek vissza többet, nem poén remegő lábakkal fenn állni.

Évzárásnak pedig AnimeKarácsonyra ismét egy originallal rukkoltam elő, így a négy évszakból már csak kettő van hátra, de szerintem ők váratni fognak magukra egy ideig, viszont sikerült ismét egyszerű, de szép ruhát rittyenteni.

2015-ös évre, mivel a MondoConok és a perfek limitálása végett át kell szervezni a terveket, kevesebb cosplay van tervben, pár hiánypótló photoshoot és egypár egyszerűbb jelmez – de szerintem ha a szokásos versenyes cuccokat befejezem, az is már valami. Továbbá szeretnék ismét eljutni AniNitera, mostmár csapatosan versenyezve, és a romániai EECC-re is. Pluszban a sci-fis rendezvényeken szeretném a Star Trek-es csapatunkat támogatni. És, egy év kihagyás után, visszatérni a csoportozáshoz, legalábbis bizonyos időre. Mantis out.