Folt! Hét! Kés! A-a! Piano! Pokol!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Megérdemli a végzetét!
Az intő példa, sírba taszítva
A győztes nevet a legvégén!
Szörnyella:
Tudod vannak emberek, akik a hülyeségükkel a sírba visznek,
mint Jasper és Horace
Még az anyagokat sem ismerték
Foltokat kértem
Nem pöttyöt, nem csíkot, foltokat!
Egyik nap megyek haza
Totálisan sík ideg vagyok
és elvárnék egy kis együttérzést.
Bemegyek, és sört vedelve a TV előtt ülnek
Tíz méter pöttyös anyaggal
Nem foltos, pöttyös!
Mire én: ha még egyszer pöttyös anyagot hoztok!
És azt hoztak…
Na akkor én levettem a puskát a falról,
És leadtam nekik két figyelmeztető lövést…
Egyenesen a fejükbe!
Ursula:
Két éve ismertem meg Triton királyt, a Tengerek Uralkodóját.
Azt mondta, nőtlen, így hát rögtön egymásba szerettünk.
Olyan volt az életünk, mint a mennyország!
Ám mikor a palotába költöztem, lehullt a lepel:
Nőtlen? Persze! De HÉT lánya van!
Özvegy volt a lelkem…
Így hát egyik este… én nem is tudom, mi ütött belém,
de hirtelen felindulásból polippá változtattam…
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Bűne megtorlásra talál,
A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!
Gothel:
Szóval! Állok a konyhában
és éppen csinálom a mogyorólevest vacsira.
Ahogy az egy rendes anyához illik.
Amikor beront Flynn Rider, szerelemtől elvakultan kiáltozva:
Aranyhaj! Aranyhaj! – ordítja – Add vissza nekem őt!
És aztán beleszaladt a késembe…
beleszaladt a késembe, vagy tízszer!
A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!
Helga:
Was mache ich hier ?
Sie sagen, ich habe das Herz von Atlantis gestohlen
und Kommandant Rourke getötet.
Aber es ist nicht wahr, ich bin unschuldig!
Ich weiß nicht, warum Whitmore sagt, dass ich es getan habe.
Ich versuchte die Presse zu erklären, aber sie haben mir nicht geglaubt.
Igen, De te tetted?
A-A, nem búnos!
Drizella & Anastazia:
Anastasia húgommal volt egy énekes számunk, a Csalogány,
és Roberto, az olasz tutorunk kísért minket pianon.
A számnak az volt a vége, hogy én kitartottam a hangot, szoprano!
Én pedig fuvolán kísértem, allegro!
Azon a bizonyos éjszakán az egyik úriháznál léptünk fel.
Hárman üldögéltünk a pajta mögött,
Kicsit becsiccsentettünk, és vitatkozni kezdtünk…
Roberto már megint kritizált minket:
’Nem jó a tempo, kisasszonyok! Allegro helyett
moderatot kellene játszani, diminuendo, dolcissimo!
A szoprán pedig fals e flebile! Magukat kísérni terribile!
Tisztára fekete lett előttem a világ, semmire sem emlékszem!
Csak amikor már a vért mostam le a fuvoláról, akkor döbbentem rá:
Te jó isten, ez kipurcant!
Frollo:
Ó Szentséges Mária – égi szemed lát és ítél.
Gyarló testem a sátán leánya babonázta meg.
Esmeralda tüzes tekintete rabul ejtette szívem…
Táncával azonban nemcsak engem taszított a bűn torkába, oh nem!
A költőt, a púpost… és Phoebus kapitányt.
Úgy is mondhatnánk, hogy a kapitánnyal
egyik reggel vallási nézeteltérésünk támadt…
Ő azt mondta, hogy nincs Pokol.
Én leküldtem oda.
Refrén:
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Megérdemli a végzetét!
Az intő példa, sírba taszítva
A győztes nevet a legvégén!
Úgy kellett neki! Úgy kellett neki!
Bűne megtorlásra talál,
A csalfa marha, az álnok fajta
Cserébe lelke pokolra száll!
Gyilkosság történt, de mi a vád?
https://youtu.be/-57KNXPbLzE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése