AniNite, 2014

Péntek

3 nap 10 óra meló után péntek reggel 7 órás indulás, két nagy tatyóval, benne 3 napnyi cosplay, és nagyon minimálisan más szükséges cucc, no meg kaja. Szerencsétlenségünkre nem volt sok szabad hely egymás mellett a buszon, így kókadozó magányban vészeltem át a 3 órás utat Bécsig Bukrejev Hegyi őrületével megspékelve…, bár a szélturbinák látványára meg a határra feleszméltem a könyvemből. Azért érdekes, hogy anno 10-15 éve még az ember akár órákon át tökölhetett egy határátkeléssel (bár ez a délvidékre jobban igaz), jobb esetben nem pakoltattak ki semmit, most meg röhögve áthajt, fel se tűnik, hogy már nem hazai földön van.
Bécsbe megérkezve elszerencsétlenkedtünk az S-bahnig, csináltunk egy jó nagy sort a jegyautomatánál, aztán valahogy sikeresen eljutottunk a szállásra, csakhogy még a szobákat nem vehettük át. Így lecuccoltunk, és mivel csak 4 megállóra volt Schönbrunn, plusz páran el akartak menni oda valamelyik nap, így elugrottunk oda, meg a helyi Sparba némi elemózsiáért. Kétszer jártam már Schönbrunn kertjében, harmadjára ha ott vagyok, mostmár tényleg felmegyek a Gloriette-re - a mászós fajtámat! A vicc, hogy ugye reggel 7-kor az ember még fagyogat, jól felöltözik rétegesen, amúgyis rossz időt mondtak, erre nem megsültünk?

No de lejárt az időnk, vissza a szállásra, előbb ide is adták a szobákat, egész pofás 3 emeletes ágyas szobácskák, szekrények, kis előszoba; mosdó-wc meg a folyosó végén, tiszta kolesz feeling – nem mintha valaha koleszos lettem volna, by the way. Úgyhogy jó cpshez híven, öltözés, smink, és a többi, aztán irány a con, keressük meg, merre van, menjünk, vegyük át a jegyet. Ilyenkor amúgy a bevált módszeremet alkalmazom: keress hülyén kinéző embereket, és kövesd őket. Mindig bejön… nem is értem, miért. XD

Hazai viszonyokkal ellentétben itt nyakba akasztós pass-t kaptunk, amit rendre el is hagyogatott mindenki, jelmez szempontjából sem volt feltétlen előnyös… no de con. Új helyen általában felmérem a terepet, térképpel vagy anélkül, megnézem, mi merre mennyit hogyan, hogy utána mindent be tudjak szépen tájolni. Hát a hely nagy, kicsit a Pecsára hajaz, ahol középen van egy nagy terem, és körbe folyosón a többi termek, helyiségek. Csakhogy itt a nagyterem kb. egy kisebb csarnok, 3 szintnyi lelátóval. És akkor a technikát még ne is soroljam… no, mondtam magamba, itt öröm lesz perfezni. A másik számunkra nagy látványosság az az árusok hada volt. Drágának elég drága, de szerintem mindenki talált magának valami vásárfiát, akár mangát, cuccot vagy simán kaját. Plusz, mindenki kapott valamilyen naptárat belépéskor, ingyér – kérdezték tőlem, hogy milyet szeretnék. Mondom, hát persze, hogy Sailor Moon!!!! Örült kicsi otaku szívem.

Péntek fél nap volt, 15-től kezdődött a con, így nem is maradtunk sokáig se, főleg, hogy az S-bahn fél óránként járt… de azért a fem!Doctor cuccunkkal összeszedtünk pár Whoviant, egyik kedvencem az a srác volt, aki közölte velem, hogy a Kettes a kedvence. El is diskuráltam vele fél német-fél angolsággal a Classicról meg a 6B-ről. Plusz persze összefutottunk a többi magyarral, fotók, vidik, aztán irány haza, rákészülni a holnapra. Azazhogy, én még varrtam, mert persze, mindig kell con előtt varrni, mert persze, hogy nem lehet megcsinálni időben. Így míg mindenki más kidőlt éjfélkor, és még ráhúztam két órát a patent és egyéb varrására, mert ez a jelmez nem akar sose elkészülni. (És a vicc, hogy még mindig nincs kész, mert az egészet szétszedhető patentozással akarom, de még mindig 2 réteg ruha egybe van varrva rajta… viszont, így tuti, hogy a jó isten se szedi szét, én úgy felvarrtam. XD)

Szombat
Ahogy beígértem mindenkinek (avagy hogy be lett fenyítve mindenki), én 6-kor keltem, kisurrantam sminkelni meg lencsét berakni (nálam ez a kettő szenvedős, ebből adódóan időigényes feladat is), utána összeszedtem a többi korán kelő önkéntest és lemásztunk megreggelizni. Avagy teletömtük magunkat a svédasztal bőségéből. Free food, hát jóhogy! Azazhogy, a szálláshoz járt. Ez van, a reggeli a kedvencem, bebizonyosodott pár alkalommal. Utána vissza, felmálházni, menjünk conra, mostmár tudjuk merre, hogyan, mivel!
Mivel én jelentkeztem Classic Cosplay versenyre (ez náluk a craft-perf vegyes kategória), nekem még mailben leküldték, hogy ekkor meg ekkor ide menjek előzsűrizni, így Rhysa meg Lyraevi segítségével összepakoltam magam, és bóklásztam egy sort. Az öltöző itt nyílt volt, bárki bemehetett bármikor, akár otthagyhatták a cuccokat is, bár nem őrizték, ugyanakkor folyton voltak benn emberek, bármikor bementem oda. Én mondjuk otthagytam a cuccom nagy részét, kinek kéne mégis az én turis civil ruhám… meg a madárlátta kekszem-energiaitalom?

Az előzsűrizésnél padokat raktak ki a versenyzőknek, névvel ellátva, mindenkinek megvolt a helye, és sorrendben hívtak minket a zsűri elé. Pár ember ingerenciát érzett az ismerkedésre, szegény gaijin külföldi biztos be van szarva, idegenbe versenyezni menni, próbáltak nyugtatgatni, hogy ne izguljak, pedig egyáltalán nem voltam beszarva. Eleget melóztam ezzel a cuccal, ECre az egészet átfordítottam angolra (mint kiderült, teljesen feleslegesen, mert nem volt követelmény) – de ennek most hasznát láttam, a szakszavaknál mindenképp. A zsűri kedves volt, de tényleg úgy körülálltak, mint akit group-hug-ba akarnak fogni, és mindent megnéztek, letapiztak, megkocogtattak, kifordították a ruhát, hogy lássák az elvarrásokat, stb. Én meg közben próbáltam kézzel-lábbal magyarázni angolul meg németül, épp hogy jött, mert volt amit csak németül tudtam (Waffenregeln!)…

Zsűrizés után szokásos bóklászás következett, de valahogy sose futok bele azokba, akiket épp keresek, mindenki másba bezzeg igen, és 5x körbejárom a con területét. Verseny előtt aztán még gondoltam, mikor máskor, álljunk le gyakorolni, ehhez viszont nekem kell valami elhagyatott hely, ahol nem zavarok, nem is látnak. Csóringer lévén se mp3, se zenét lejátszó mobil, így fejből nyomattam a zenét, közben próbálgattam, hogy nem akadok a legyezőkbe. Külön gratulálok magamnak, hogy még ott szültem ki egy új mozdulatsort – mivel itthon nagyszobába nincs helyem 2 méteres szoknyával forogni meg menetelni, plusz még az 1,5-es legyezők, így ott jöttem rá, hogy milyen szép forgási technikát tudok én ezzel megcsinálni anélkül, hogy közben legyalogolnám magamról a felsőszoknyát. Eközben mellettem bőszen gyakorolt a Frozen csapat, néha egymást méregettük.

Aztán jött a verseny. Még a színfalak mögött is próbáltam kommunikálni a többi versenyzővel, kiderült, mikor elkezdtem az egyik lánnyal beszélgetni németül, aztán kínomban angolra váltottam, hogy ja, ő amúgy angol. Na mondom, akkor szerintem a német kommunikálást itt felejtsük el, elég kihívás az angol is néha. XD

A színpad háttere függöny, két oldalról hátulról lehet felmenni, így teljes a takarás. Két oldalt élőben van kivetítés, plusz még hátul a többi versenyző a színpadot egy TVn nézheti, szóval nagyon spéci kis technikájuk volt. Mikor lementem, kiültem a nézőtérre nézni a többieket, lássam a konkurenciát. Ahogy itthon főleg táncos perfek vannak, úgy ott kinn főleg szöveges, humoros vagy komoly a divat. Csoportos táncot például egyáltalán nem láttam, és az éneklést se nagyon, csak perf részeként. Mondjuk előző nap este volt a valódi perf verseny, ahol inkább a perfet, mint a ruhát értékelik, míg a szombati a vegyes kategória volt, ahol a ruhát is hangsúlyosabban zsűrizték.

Eléggé lefáradtam, úgyhogy pár tiszteletkör után lassan visszavedlettem, nomeg vásárolgattam. A gyűjteményemből hiányzó, beszerezhetetlen PetShop of Horrors mangát egy pult alól kapartam össze, nevetségesen alacsony árért… ekkora mázlit. Plusz két doboz mochit, mert szeressük a japán kaját~
Otthon, kivakarva magam a dzsuvából, némi étel után néztem, avagyhogy otthoni cup ramen, mert jó az, volt a szálláson egy kis konyha a vendégeknek, mikró, miegymás, úgyhogy a csapat egyik része közös zabálást tartott, majd con utáni csocsó-bajnoksággal tetéztük meg a napot – bár cpben viccesebb lett volna. Plusz, össze is pakoltam kicsit még lefekvés előtt, ne holnap kelljen. Öreg koromra nagyon pakolós lettem…

Vasárnap

7-kor kelve, a szokásos rutin szerint sminkelés és lencse, ágylehúzás, majd le reggelizni. Összepakolnom már nem sokat kellett, mert este megcsináltam a nagyját, ugyanakkor így is túl sok cuccom volt, hiába, 3 full cosplay parókával meg minden szarral azért sok helyet foglal el – civilben egy ilyen utazást egy hátizsákkal röhögve le lehet nyomni, ahogy Luca csinálta. Cosplayesek átka ez, kéremszépen. De ugyanez van, ha az ember otthon öltözik vs. conon öltözik – vihetsz magaddal minden addicionális cókmókot.

Kis csapatunk aztán felkerekedett a már jól bejárt úton, csak most megpakolva, mint a piaci kofák, hogy utoljára elmenjünk a conra. Még egypár kör az árusoknál, még ki kéne használni azt, hogy csinálnak az emberről ingyér polaroid képet (de persze, hogy az enyém el lett szarva, nos hát, ilyen az én szerencsém, meg se kéne lepődnöm…). Még egy gyors fotózás, legyen már valami fotó is, mert az elmúlt két napban… 1 évben… 1,5 évben… 2 évben… szóval vannak jelmezek, csak photoshoot nincs hozzájuk…

Aztán meg beülni, és várni az eredményhirdetést. Itt nem AMVket vetítenek előtte, hanem animés filmek trailereit, úgyhogy a Berserket meglátva felgyulladt bennem a régi láng, végülis oldschool classic cosplayer volnék mostanában vagy valami olyasmi is van nálam a még meg nem írt profilban… avagy hogy születnek a tervek. Így. Pont így. És ez még a jobbik eset. A rosszabbik az, amiknek az indokai miatt megkérdőjelezhető a józanságom. De az egy másik cikkre tartozik.

Beülve az egyik kivetítő elé, nagyon kényelmes, hogy úgy látom a színpadot, hogy rá se nézek, és még így is tökéletes. Mindhárom nap eredményét vasárnap mondják el, ugyanakkor van délelőtt is egy eredményhirdetés, meg délután is. Mivel még aznap volt a craft, is a cosplay a délutánira maradt. Fú, mikor átváltottak angolra, ott lehetett már sejteni valamit, aztán szegények meg se ismertek tegnapról, pedig tudtommal jellegzetes az arcom. Annyi cuccot kaptam, hogy nem nagyon fért már sehova, de azért valahogy elhoztam végül, feketeöves pakoló-mester leszek lassan.
A hazautunk kalandosra sikeredett, kifogtuk azt a járatot, amikor mindenki haza akart menni, így nagyon tetrisezve fértünk be, tényleg a hering feeling, Ayamiék így is csak a következő szerelvénnyel tudtak jönni. Mi meg páran előrementünk tovább a buszállomásra, hogy becsekkoljuk a jegyeket, ne kelljen azzal is húzni az időt. De szerencsésen befutottak, így gond nélkül hazaértünk. Aztán itthon szarrá áztunk, vuhú!

Maga a rendezvény, nos… 30-40 con után… igazán olyan elvárásaim sose voltak, hogy engem bármilyen program érdekeljen a cosplayezésen kívül, itt se láttam kb. semmit, bár pl. pár előadás érdekelt volna, mondjuk hogy mit mondanak az okosok a yaoiról vagy az alapvető fotózásról. Ugyanakkor én még mindig cosplayer vagyok, és legtöbbször versenyző is, így én cosplayes és versenyző szemével és hozzáállásával nézem a rendezvényt, a szervezést, a technikát, a felkészültséget. Ez pedig tetszett, főleg a színpadtechnika. Szóval lehet, hogy következő évben ismét megyek, csak mostmár tudom, hogy mire számítsak, így a helyzethez mért elvárásokkal és rákészüléssel. Plusz, esetleg pár nappal tovább, hogy némi városnézés és üdülés-feeling is szoruljon a dologba.