Egy év eltelt, egy újabb kör bezárult. így leülve a gép elé,
hogy visszatekintsek a tavalyi évre, az elejére szinte nem is emlékszek.
Mondjuk tény, hogy pont az év eleje szokott cosplayes szempontból egy nagyobb pihis
időszak lenni, ebből kifolyólag pedig tavasszal szokott mindenki brutál
cuccokkal előállni. De nem úgy én. XD *Mantis előcsapja a 2014-es mappát, mert
fejből már nem tudja – nézzétek el, korral jár valszeg.*
Év elején első akciónkat Paszullyal követtük el, Viktor asszisztálásában,
hogy Danila és Edina karaktereinek öltözzünk be a versenyükre, meg mert
gondoltuk, biztos örülnének neki. Szerencsére könnyű dolgunk volt, már hintelgették
nekünk előtte, hogy mik is lennének a megfelelő karakterek számunkra, úgyhogy
csak a mi kreativitásunkon múlott, hogy hozzuk össze.
Második megmozdulásom egy egyedi fotózás volt Hiro és Nita
(plusz Ayami) segítségével, ugyanis már rég terveztem egy festős cosplayt, de
én félpucéran nem vagyok hajlandó rohangálni, csak nagyon kevés ember előtt,
crossplay vagy nem crossplay. Hála az égnek Hiro nem csak jó fotós, de a
rajzoláshoz is van érzéke, így nagyon király tetkót festett a hátamra, ha
lennék elég megszállott, még el is fogadnám eredetiben is!
Következett ezután a tavaszi MondoCon. EuroCosplayre készülve én úgy döntöttem,
hogy akkor pénzügyi szempontból hagyjuk ki ezt a két versenyt, bár a szívem fáj
– a mostmár lelimitált – performance miatt, de hát ez van, válság van. XD
Persze azért, mondhatni két egyszerűbb, Usagis cuccal előrukkoltam, abból sajna
csak az egyiket sikerült felvenni, a másik csak megjárta a cont. Ugyanakkor ismét
zsűrizhettem, és igazából, szeretem én, szívesen is csinálom, örülök is neki,
élvezem is, de… versenyezni még mindig jobban szeretek, és hát a színpad, a
színpad… kell a színpad, kell az egomnak, kell, hogy előadhassak, mert még mindig,
és örökké, perfes vagyok. Ha bárki simán beszédbe elegyedik velem, nagyon hamar
látni fogja, hogy a gesztikulálás, a mimika, a játék bennem van, nem tudok
nélküle kommunikálni, viszont, mint rájöttem, ez előadásokhoz nagyon jó, a
színpadon ez a fajta expresszív megnyilvánulás kell. Életben pedig? Nos, az egy
másik téma.
Az elmaradt Usagi beavatást aztán pótoltuk – gyereknap ürügyén a várban
flangáltunk és fotózkodtunk, ismét hála Hironak. Sajnos az én balfaszságom miatt
nem sok használható kép van, pedig olyan szépek… szipp… hiába 8 év cosplayezés,
én is vétek szarvashibákat, de mindig megtanulom amit kell, a saját káromon.
Avagy minden újabb ökölcsapás a lelkemnek, hogy bevésődjön a lecke, de keményen.
Ezután Danilát csábítottam el egy kellemes fotózásra a Margitszigetre,
mert úgy egy-másfél éve nem sok normális kép született a cosplayeimről, vagy
háttér, vagy idő, vagy fotós hiányában, így néha hiánypótló photshootokat
végzünk, de nem elég sűrűn, sajnos… és akkor még ne is mondjam, hogy az
utómunkával hogy állok… de, van lista róla, tudatában vagyok a hiányosságoknak,
igyekszem pótolni őket, csak ugye az új ruhák, az épp aktuális projektek mindig
prioritást élveznek, mindenek felett. Szerencsére a HPs fotózásunkból születtek
jó képek, válogatás alatt vannak – sok minden mással egyetelben.
Közben gőzerővel dolgoztam a nyári conra, az egyszem ECs
válogatónkra, Szlannal vállvetve, vagy smirglit izzítva, hát, életem nagy
büszkeségét hoztuk össze, a fémkardot. Plusz persze Umi egyik ruháját is kiszültem,
és tavaszi contól kezdve legyezőzni tanultam, szokásos autodidakta módon.
Sajnos nem lettem teljesen kész vele, de megtanultam feladni, és úgy vélem,
utólag ez fontosabb győzelem volt hosszútávon, mintha én lettem volna az itthoni
EC nyertes. (Igen, tessék nyugodtan hülyének nézni, az élet nagy leckéit én így
veszem és tudom, hogy a lelki fejlődésem megér ennyit, na.)
Ismét meghívtak Adamas Táborba előadni, én pedig imádok
előadni, ha cosplay a téma, így igent mondtam, és 3,5 napot tölthettem el
sátrazós, kockulós, cosplayezős, fandomkodós, csapatépítgetős, esős és
verőfényes, istenhátamögötti senkiföldje közepén. Olyan jó volt, hogy ismét
menni akarok, mindenképp!
Nyár vége másik nagy megmozdulása a bécsi AniNite, mert
közel van, mert nemigaz, hogy 8 év cpzés alatt egyszer se mentem ki külföldre,
hát akkor menjünkmár, és akkorversenyezzünk, hamárlúdlegyenkövér, majd
összehozok valami épkézláb dolgot kevert angol-némettel, na! Hasonló, de más,
de imádom a színpadukat, a technikájukat, a programokra meg majd legközelebb,
mostmár ismerjük a terepet meg az igényeket… XD
Következett az őszi MondoCon, végre original, ezek a koncepciók
emésztik az agyamat, amíg meg nem valósítom őket, és a hirtelen megvilágosulások
végre szabad utat kaphatnak, plusz edzem a türelmemet is, mikor
strasszkövezgetek. Perfben pedig, a 3. legyezőzésben végre beleadhattam mindent,
amit tavasz óta megtanultam, végre tudtam mozogni a technikázás nélkül, hogy
meddig emelhetem fel a karom meg a 2 méter szoknyában hogy lehet pörögni, vagy
hogy nem, így mindent, amit valaha tanultam, meg még többet, összeraktam, hogy
na akkor most itt!
A HoldfényTeam jóvoltából pedig eljutottam a bukaresti NijiKonra
is, így nem egy, hanem kettő külföldi cont tudhatok magam mögött, egy év alatt,
szerintem ez jó átlag, sőt! Volt szerencsém itt is zsűrizni, érdekes volt
összevetni a hazai pályát a külhonival, mind craft, mind perf szempontjából,
plusz a 3 különböző országból és kultúrából jött zsűri értékrendjét összefésülni
egy végleges eredménybe.
Bár a Halloweenezés idén kimaradt, de leruccantunk Milloweenre Rick jóvoltából,
closet Ciel mindig jó télre, ha már az összes hivatalos versenyes cuccom az
évre nőnemű volt, kell egy kis komfortérzet néha… itt ismét előadhattam.
Szerencsémre már egyáltalán nincs se lámpalázam, se remegésem a színpadon –
remélem nem is jönnek vissza többet, nem poén remegő lábakkal fenn állni.
Évzárásnak pedig AnimeKarácsonyra ismét egy originallal
rukkoltam elő, így a négy évszakból már csak kettő van hátra, de szerintem ők
váratni fognak magukra egy ideig, viszont sikerült ismét egyszerű, de szép
ruhát rittyenteni.
2015-ös évre, mivel a MondoConok és a perfek limitálása
végett át kell szervezni a terveket, kevesebb cosplay van tervben, pár hiánypótló
photoshoot és egypár egyszerűbb jelmez – de szerintem ha a szokásos versenyes
cuccokat befejezem, az is már valami. Továbbá szeretnék ismét eljutni AniNitera,
mostmár csapatosan versenyezve, és a romániai EECC-re is. Pluszban a sci-fis
rendezvényeken szeretném a Star Trek-es csapatunkat támogatni. És, egy év kihagyás
után, visszatérni a csoportozáshoz, legalábbis bizonyos időre. Mantis out.
