Adamas Tábor 2014

Adamas Tábor elérhetősége: https://www.facebook.com/AdamasTabor

Képeket készítette Buga, https://www.facebook.com/BugaPhotography

A tábor képekben: http://albumok.cosplay.hu/thumbnails.php?album=123

Életemben először sikerült elmenni táborozni.

Na jó, ez így teljesen nem igaz, mert voltam anno, nagggggyon régen, réges-régen, egy messzi messzi másik életemben matektáborban vagy kétszer, általánosban… de az nem olyan tábor-tábor volt, hogy mozgott az ember meg vadult meg természet közeli programokban vett részt, meg szabad ég alatt aludt (úgy értem sátorban, a természet lágy ölén és szeszélyeinek kitéve.)

Már tavaly is kaptam felkérést az Adamas Tábor szervezőségétől, hogy tartsak előadást valamiről, azonban akkor közbejött a Sziget, és tudvalevőleg melóban nekünk Sziget hetében senki-sehova. Úgyhogy idén, mikor ismét felkértek, egyből rábólintottam, hogy ha a fene fenét eszik is, én most megyek, legyen Sziget vagy bármi. Hát pont Sziget volt persze megint, úgyhogy cserébe napi 10 órákat dolgoztam kompenzálásképp, szóval nem épp életvidám, kipihent és emberbarát hangulatban leledzettem, de azért izgulva vártam.

Előadástémának a Cosplayben a színpadon-t húztam elő ismét, bővítve, megtoldva, praktikusabbá téve, hiszen mégiscsak a perf az én asztalom, bárhogy nézzem is. XD

Falusi idill, falu nélkül.

Két hét imádkozás ellenére csütörtök délután ha épp nem szakadt az eső, akkor csak szemerkélt, így Sophie-val Atkárra érkezve volt részünk megtapasztalni az esőben sátorépítést. Kalandos, főleg, hogy az enyém némileg átázott, de sebaj, majd kiszárad, egyszer… még mindig szerencsésebb egy kis tócsát kerülgetni a 4 személyes sátorban, mint vízben tocsogni.

Tábornyitás, staff bemutatása a szél és esővédett katonai sátorponyvával megerősített „étkezőben”, és aztán első programként felosztottak minket három csapatra. Én világéletemben Mardekáros voltam, szóval szíven ütött, hogy a piros csapat tagja lettem, választott nevünk Daredevils lett. Feladatként pedig egy csapatzászló és egy csapathimnusz írása lett a jussunk. Szexy zászlónk mellé én, mint rezidens perfes és önjelölt író, magamra vettem a kínrímes csapathimnusz írását. Hát nem egy Petőfi, de megtette.

Este-éjjel megvacsoráztunk, és fakultatív program keretében végigszenvedtem egy 3 részes animét, amit nem akarok még egyszer végignézni. Soha. De legalább kaptam XP-t érte. Ugyanis a tábor alatt kaptunk egy kis könyvet, amibe a különböző feladatok teljesítéséért gyűjthettük az XPket. Ez amúgy egy rohadt jó ötlet, mert egyfelől motivál, némi versengés ugye sose ártott meg senkinek, másfelől meg egy rakat programot így még akkor is kipróbál az ember, ha mondjuk egy másikra menne, amit már ismer. Ugyanakkor én nagyon örülök, hogy kipróbálhattam a különböző társasoktól kezdve a lövészeten át majdnem mindent, és remélem majd legközelebb a szerepjátékozás rejtelmeibe is be leszek vezetve, mert az sajnos most kimaradt részemről. Egyik mottóm úgyis az, hogy egyszer mindent ki lehet próbálni. Egyszer. Ha tetszik, akkor többször is.

Fáradt testünket elraktuk másnapra, hogy majd, akkor lesz a fürcsi.
Éjjel amúgy valami motozott a sátor falánál, és nem a kacsák, mert azok hápognak… ugyanis egy kis tó mellett sátraztunk, és volt két kacsa is. De a kacsák hápogtak. Ami motozott, az meg nem. Valószínűleg egerek… azért csak odacsaptam, biztos ami biztos, én sátram.

Készül a gettócosplay!

Reggel Sophieval valahogy olyan jó szinkronban keltünk fel, körülbelül mindenki előtt, hogy azzal a lendülettel el is másztunk a zuhanyzóba, mielőtt elkezdődne a sorbanállás és imádkozás a meleg vízért. Reggeli előtt egy kis taichizás volt Zölddel, esküszöm nagyon jólesett, ezt be kéne vezetni. Aztán némi táplálkozás meg fakultatív program után ismét csapatprogramok voltak, például dobozból kellett összehozni egy cosplayt – ala gettócosplay. Mi, élve az aktualitással, no meg a kapott színekkel, remekeltünk egy TMNT jelmezt.

Ebéd után következtek sorban a meghívottak előadásai, bár kissé hosszúra nyúlt. Először Tulok tartott részletes előadást a jelmezekhez felhasználható anyagok tömkelegéről, majd Sophie következett a gyönyörű festéseivel. Utána pedig szerény személyemen volt a sor.

Perfes vagyok, de utálok élőben beszélni, le is szoktam róla, hogy a színpadon élőben nyomassam a szöveget úgy 2-3 év után, de előadni mégiscsak más. No meg, miről, ha nem a cosplayről tudok pofázni órákat. Szerencsére a végére belejöttem, és tetszett is elég sokaknak az előadásom, még kérdeztek is! Vacsi és még egy esti csapatprogram, éjszakai lövészet, de alieneken kívül senki sem sértült meg.
Note to self, szerezz be egy normális lámpát, mert a fejlámpa szart se ér, és a kis 1 LEDes zseblámpa jobban világít, mint az a szar… Mellesleg ha nappal meleg is volt, kiszáradt minden, direkt ki is nyitottam a sátrat, hogy menjen csak be a meleg, jó lesz az nekem éjszakára, hát nem lehűlt az idő? De annyira, hogy már megint esni kezdett… pedig épp megörültem, hogy jajj de jó, nem kell felhajtani a gatyát, meg a szartaposó bakancs recéiből végre leszedhetem a 10 kiló rászáradt sarat, és bele se fogok ragadni a tó melletti ingoványba. Hát nem. Note to self 2, szerezz be egy nyomorék gumicsizmát is, szegény bakancs nem érdemli ezt.

Szóval ismét a sátort verő eső hangjára aludhattam el, ráadásul nagy okosan a tó felé LEJTŐ földre raktam a sátrat, szóval fejjel előre lejtett… és majd megfagytam, úgyhogy póló, hosszú ujjú, pulcsi, sálat a nyakamba meg a fejemre csavartam, fejtetőig felhúzva a hálózsákot (néha előnyös a kis termet, a 180 hosszú hálózsák teljesen befed), belehúzva a párnámat, és próbálni elaludni… most nem jöttek az állatok, a szúnyogok is jobbára elkerültek.

Reggeli taichi, aka Airbending for beginners.

Reggel ismét irány fürödni, taichi, reggeli – az ember így 2 nap után tisztára beleszokik a menetbe. Szerencsére megint napos idő volt, úgyhogy megint gatya fel, bakancs, várjuk, hogy száradjon a sár, utána majd lehet más cipőre váltani. Csapatjátékok – lovagi torna és konzolos játék, majd kipróbáltam a figura festést, hát… kisebb ecset kellett volna, nagyon türelemjáték, de amúgy szép az eredmény, ha jól csinálja az ember. Nagggggyon aprólékosak azok a figurák. Maradok inkább az anyag meg fegyverfestésnél, ugyanakkor mikor játszottam velük, hát, respect az elkészítők türelmének és kitartásának, hogy milyen jókat és részleteseket tudnak kreálni.

Újabb 3 előadás volt még vacsora előtt, Zacky a kreativitásról szólott, majd Buga vezetett be minket a fotózás rejtelmeibe, végül pedid Dasco mutatta meg nekünk az airbrush hogyan és mikéntjét. Aztán pedig buli illetve fakultatív programok. Plusz össze kellett dobni egy pár perces előadást a csapatoknak, guess who did the brainstorming again! Utána leültünk a szabad ég alatt gyilkosozni, ezzel elvoltunk pár órát, végül már a pulcsi-kabát-minden ruhát magamra veszek kombót übereltem azzal a húzással, hogy kihoztam a hálózsákom, és bebábozódtam – nagy hátránya volt, hogy minden mozgást hallattatott is. Végül hajnal 3-4 felé kidőltem. Áldom azt, aki Tankcsapdát nyomatott sorban, jó volt elaludni rá!

Veszélyes vagyok, fegyverrel meg főleg!

Reggel újabb taichi, mivel mindenki kókadozott, beálltam segíteni paprikát szeletelni a lecsóhoz, ha már volt benne tapasztalatom. Főzni nem tudok, de uborkát, paprikát nagyon faszájosan aprítok, és a hagymától se rohanok el. Még pár program, egypár játék, némi pakolás, mielőtt elmegyünk. Kihirdették a csapatversenyek meg XP verseny nyerteseit, aztán szedelőzködés, sátorbontás, búcsúzás, hazamenetel, vissza a ’civilizációba’.

Nekem nagyon jó hangulatban telt, sőt, röpült el ez a pár nap, egy rakat új dolgot kipróbálhattam, egy csomó új emberrel ismerkedhettem meg, kint voltam, új élményeket gyűjthettem – kellemest és kellemetlent is – ezért jövőre mindenképp megyek, igaz, akkor már csak mezei táborozóként, de hasonló lelkesedéssel! És persze, ajánlom mindenki másnak is! Gyertek, és érezzétek jól magatokat pár napig, hasonszőrű emberek között, érdekes programokkal és lehetőségekkel, amolyan régi conos feelinggel.