Sailor Moon: La Reconquista review

Ez egy cosplayes blog, ezért nem sok helye van bármilyen mással kapcsolatos cikknek, azonban a Sailor Moon mint jelenség, meghatározta egész gyerekkoromat (egyik első igazán fanulásba menő fandom), egész animés tevékenységemet (legelső animeként felismert és nézett anime), és magát a cosplayezéshez való hozzáállásomat is (majdnem legelső cosplay ÉS crossplay). Az eredeti myuk ugyan nem voltak annyira Takarazuka beállítottságúak, mint ez a reboot-nak is mondható, újfajta myu, azonban már ott is megjelentek a férfi karaktereket játszó színésznők, s épp ez iránti tiszteletem és rajongásom indított el engem is anno a crossplayes pályán, a legelső SM jelmezem is - habár animés verzió volt - de a myu karakterisztikáját használtam hozzá, s Ono Hikari mindigis egy jelkép lesz számomra, aki megannyi férfi ÉS női karaktert alakított a myukban.

Éppen ezért merészelek most reviewt írni ehhez az új musicalhez, bár valószínűleg nagyon elfogult vagyok, de hát hogy is lehetnék másmilyen, több, mint 15 éves SM fandomban való tevékenykedéssel a hátam mögött, nyilvánvalóan nem tudok pártatlanul hozzáállni bármilyen feldolgozáshoz, s óhatatlanul hasonlítgatás lesz a vége. Ám legyen, hisz végülis nem vagyok se műkritikus, sem esztéta, csak egy ősöreg rajongó, aki mindig örül az újnak, legyen az bármilyen fura vagy elvont vagy egyáltalán nem az ő korosztályának készült, mindig megtalálja a magának való elemeket benne, aminek lehet örülni és rajongani.

A SeraMyuval való találkozásommal annyiban szerencsésnek mondhatom magam, hogy még elkaptam az első „széria” végét, amikoris 1993-2005 között készültek a musicalek, így be is tudtam szerezni minden egyes előadást és az extra fankanshákat plusz egyéb felvételeket, továbbá még benne voltam abban a korszakban, amikor készültek is maguk a musicalek, és nem egy döglődő fandomba tévedtem be, amit már csak a hűségesek szeretete éltetett, de új, vérfrissítő anyagok nem készültek hozzá. Aztán 2005-ben ennek is vége lett, mikor lefutott az utolsó myu és hivatalosan is szünetelt a show. S majdnem 10 év múltán, felteszem a 20. évfordulós felindulásból valaki valahol gondolt egy nagyot, és kiszülte ezt a második „szériát”, s mellé híresztelik egy új anime bemutatását is, amiből persze eddig még semmit se láttunk, de a remény hal meg utoljára.

Ismerős révén futottam bele az első promo képbe. Jajj de jó, lesz újra myu, de hoppá, Mamorut nő játsza? Az okés, hogy eddig például a random gonoszokat vagy főgonoszokat nők játszották, de Mamorut? Hm…
Ilyen felindulásból aztán el is felejtettem egy időre ezt a dolgot, de most a napokban valahogy eszembe jutott, hogy nézzünk már utána, kijött e már ez a myu, és ha igen, hogy nézhet ki, előszedték e a régi dalokat, mint azt szokás például a Burimyu vagy Tenimyu produkciókban, hogy egy-egy ikonikusabb számot átemelnek a következő eresztésbe, kicsit felturbózzák és áthangszerelik. Rákeresve aztán az ölembe szakadt maga az egész, teljes myu, subolva, úgyhogy ha már lúd… nézzük meg, mit alkottak a nagyot álmodók.

A történet a mangát követi nagy vonalakban, de lemarad a ki hogy lett senshi, stb., egyből in medias res kezdünk, feltételezik a készítők - joggal, hogy ha már valaki beül egy SeraMyu előadásra, akkor tudja, hogy mégis mi a fenéről van szó, még így 20 év távlatából is. No meg a háttérsztori sosem volt igazán fontos a myukban, már a senshik részéről, mert ugye a gonoszoknak meg kell indokolni valamivel, miért lettek gonoszok.

Szóval a történet tömören és velősen a következő lenne: Világszerte lopják az energiát, az Innerek nyomoznak ezügyben, összekeverednek a boybandnek állt Shitennouval, akik elrabolják Ami-chant, plusz Mamorut is behúzza Beryl, cserébe persze kéne neki a Ginzuishou, mert hogy Metallia a helyes kis kristályért cserébe megteszi őt a Föld uralkodójának. Ezt természetesen az Innerek nem hagyják, páran meghalnak, páran felélednek, a gonosz végül legyőzettetik, a jó meg győz, éljen a szeretet ereje, mindenki él, kivéve aki nem.

Na kérem ez volt a spoilermentes verzió. XD

És akkor az én szerény véleményem az egészről.

Színészek: Nagyon el lettek találva, a lányok magassága is stimmel, a hangjuk is, bár Moonnak kicsit magasabbat képzelnék így az őt megelőző 4 Moonhoz hasonlítva. Egyedüli bajom tényleg csak Mamoruval van, szerintem olyan Harukás lett… és nem én vagyok az egyedüli, aki így gondolja, szóval megnyugodtam. Shitennou terén Zoisite nagyon bejön, Jadeite is nagyon baba lett, Nephrite meg Kunzite elmegy. Mondjuk én ennyi myu után se láttam egy bejövős Nephrite-t, Kunzite-felhozatalból meg akkor már inkább Kawasaki Miki jön be, valahogy markánsabb volt az arca, és a kiállása is, eltekintve a kötelező ökörködéstől. Berlytől dobtam egy hátast, mert meglepően olyan, amilyennek lennie kell, olyan démoni, gonosz, de néha előtör belőle a vinnyogó kislány is – már úgy Endymionnal kapcsolatban. Plusz öröm kicsi szívemnek Queen Serenity.

Történet: Ismerjük, szeretjük, klasszikus, ez az első, ez a meghatározó. Ami olyan újításszámba megy, az a Shitennou mint boyband, de hát könyörgöm… volt már Starlights mint boyband… volt már Animemates mint girlband… szerintem annyira logikus volt, hogy boyband, hogy gondolkodni se kellett az alkotóknak. Ehhh, mit csináljunk velük, hogy álcázzuk őket civilbe? Négy jóképű pasi? Legyenek idolok. Bamm! Snap!

Ami viszont abszolút újítás, de nem, de mégis: Zoisite + Ami. Hagyományosan a Sailor V-ben van egy nyúlfarknyi utalás Saito-kun-ra, amit aztán a Gaiden átvett és ott is Kunzite Saito-kun lett. Zoi meg Saito Zoi… -.-;;; Heh. Illetve a mangában a Silver Millenium idejéről van kb. két képkocka a Kunz-Venus párosról. És általában ezt a párost hangsúlyozta a myu is. De nem most! Meglepő módon előszedték mindkét csapat kb. legbénábbját, és bamm, ők a fő-mellék love story! Mert ugyebár mit csinált a myu régen? Vette szépen azt az egyszem sexy artbook képet ahol az Innerek meg a Shitennouk össze vannak párosítva, és ez alapján összerakta őket. Csak! CSAK! Soha a büdös életben nem kaptunk semmilyen magyarázatot, hogy mi az isten alapján vannak ezek így összerakva, mert nekem ennyi éven át se nagyon sikerült megfejteni, hiába a manga, anime, myu, PGSM tudásom, és még 10 év fanficolvasás, avagy az alternatív teóriák tárháza. (Ezt levédetem!) De ez az új myu egy dallal megoldotta az egészet: Jadeite szereti a tüzes csajokat, és mellesleg tarotkártyázik… (mondjuk a pirománkodást már ismerjük az animéből). Nephritenek olyan csaj kell, aki erősnek látszik, de belül mégis törékeny. Meg mellesleg megvédi őt. (Jól van Neph…) Kunzite-nak olyan csaj kell, aki befogja – ellenben Minako szófosásban szenved… A két leader, két pólus, ellentétek vonzzák egymást. És a legnagyobb rejtély, a Zoi-Ami páros, mikor Ami ki nem állhatja a pasikat, kiütése lesz tőlük, Zoi meg… mangában crossdressel, animében gay, myuban… volt sokminden, PGSMben meg emós zongorista és amúgyis Venusszal kavar… aztán ennek az egésznek a fejemben (és hála egy nagyon jól megírt fanficnek), végül levetült arra, hogy Zoi egy érzékeny lelkületű, kissé feminin pasi, aki azért nem puhapöcs, csak nem is macsó, mint mondjuk Neffy meg az ő málnaszörpje… akarom mondani, bora.

Ami még egy nagy plusz, az a Silver Millenium korszaka. Mangában csak pár oldal, az érzékenyebb részek csak pár kép, és még az animében se ragozták nagyon túl, de itt megvan az egész, egyszerűen, szépen, aranyosan, poénosan. Ugyancsak megvan a Shitennou-Endymion kapcsolat, plusz rájön a Beryl agymosás és az abból való felocsúdás, ami mondjuk kimaradt az animéből, ellenben az előző myukban jobban tragikusabbra lett véve, főképp a Starlighs Ryuusei Densetsuban, gondolok itt konkréten a By Heaven című számra.

Követhetőség: Esküszöm ez eddig a legértelmesebben összerakott myu, amit valaha láttam, nincs sok mellékvágány, eléggé lineáris, nincs felesleges időhúzás meg drámázás, mint például a régebbiekben, ahol már a falat kaparja az ember 1.40-nél, hogy istenem, ne drámázzunk már még két számot… értem én, hogy gyerek show, de köszönöm, hogy most ránk, türelmetlen felnőttekre is gondoltak, akiknek nem kell a szájába rágni hogy jajj de fáj hogy nem vagy itt, mert van annyi tapasztalata hogy pár utalásból is megértse és/illetve beleélje magát.

Vééégre, Beryl megkapja, amire 20 éve vár már... plusz még pár millenia.

Zene: Hát, a zene… nekem valahogy nem jött be. Persze van pár szám, amit zseniálisnak tartok, de így egy nézés után nem maradt meg egy sem. Valahogy nem lett olyan catchy, mint a régebbiek, ahol egy rakat stílus megjelent, kezdve a rocktól, a poptól, a latinos beütésen át akár a konkrét operáig, és ezek úgy karakterekre lettek leosztva. Hát ez van, hozzá kell szokni, majd sok nézéssel megszeressük ezt is. :3
Amit viszont hiányolok, az mondjuk egy La Soldier vagy valamelyik hasonlóan ikonikus szám… egyedül a Moonlight Densetsu volt ott a show legvégén, de az igazából nem myu szám. Gondolom teljesen újra akarták kezdeni, és végleg szakítani az első myukkal, de azért mégis… voltak ott jó számok, dögivel.

Erosion Boy

Jelmezek: Az jellemző, hogy a civil ruhák mindig korhűek, divatot követnek, színkódoltak karakterenként, illetve évszakhoz igazítottak – például a régi nyári illetve téli előadásokon ennek megfelelően gatya-póló illetve nagykabátos verziók voltak. A színkódolás itt is megvan, még egy kicsit maradtak is a 90es évek divatjában, a Shitennou idol cucca is nagyon karakterre szabott, ugyanakkor szexy, és az uniformisukkal is csak annyi a bajom, hogy Kunzite is csizmát kapott. XD

A senshi fukuk jobban hasonlítanak a mangás/animés vonalra, sokkal kevesebb a flitter rajtuk, az alsószoknya rétegekből is lespóroltak, a színek élénkek, a hajak is remekek, Marsnak ráadásul lilás. Moon haja kissé természetellenes, Venusé pedig állandóan a nyakában van, szegény.

Plusz pont a mobil app használata, ami felteszem reklámfogás is, ugyanakkor mutatja, hogy modernebb korban játszódik, és mintha Usagi idősebbnek, érettebbnek hatna, mint annak előtte.

 Szóval úgy összegezve ezt a szófosást/fangirlködést, szerintem remek kis történet lett, ami egyfelől továbbviszi a Seramyu hagyományt, másfelől kellőképp szakított a régivel ahhoz, hogy megújuljon, átértelmezze és letisztítsa magát. Ha ilyen irányban halad tovább, illetve az anime is hasonló húrokat fog megpendíteni, akkor ennek a fandomnak ugyanolyan fényes jövője lesz, mint amilyen ívet eddig bejárt az elmúlt 20 évben. (És még mindig nagy álmom egy oroszokhoz hasonló normális csapatot összehozni ebből… még nem adtam fel!)