AnimeKarácsony, 2013

Egy jelmez megszületése, tündöklése és bukása, avagy Egy igazi Tetris dráma

Hogy is volt az a rész, hogy kialszom magam a con előtt? Naaay… sleep is for the weak! Főleg, ha az ember elszámítja magát, és tovább tart megcsinálni, mint hitte.

Történetünk réges-rég, egy messzi messzi… szóval még múlt karácsony előtt én eredetileg is úgy terveztem, hogy Tetris cosplayt csinálunk, aztán jött Danila és valahogy Pac-man lett belőle végül. De a következő terv az volt, hogy na akkor majd most, most Tetris kockák leszünk, jöjjön aki akar~

Év közben jöttek is, aztán mentek is, míg végül ketten maradtunk Rhysával és a nagy tervvel. Kettő is több a semminél, bár tény, hogy egy csapat szebben összeállt volna, mint csupán két kocka. De hát c’est la vie, végül mindig igazol minket az eredmény, és bánhatja, aki kihagyta!

Tehát adva volt a nagy ötlet, hogy legyünk kockák, viszonylag olcsó, gyors és az utóbbi húzásból okulva jól szigetelő jelmez is. Lyra még társult (volna) hozzánk, mint extra kocka, versenyen kívül.

Aztán gondolkoztam – így születnek a beteg ötletek, hogy elkezdek gondolkozni, ártalmas egy dolog, én mondom! – mit is kéne a kocka alá felvenni, mert ha nincs rajtam, akkor ne legyek már conon civilben, legyen valami egyszerű, könnyen összedobható jelmezem még így az utolsó conra, amihez nem kell sok, plusz a kockába is be tudok mászni vele. Hmmmm… Harry Potter? Hmmm… Harry Potter!!! Gabinak úgyis van talárja, kérjük tőle kölcsön a szabásminta végett, nyakkendőm, hajam, minden más van hozzá, már csak tényleg maga a talár kéne, és kész is egy újabb, hivatalos cosplay – hivatalos úgymint nem original, nem closet, nem összehányok valami randomot jobb híján.

Mikor Rhysának megemlítettem ezt az ötletet, benne volt, sőt tovább is gondoltuk, így a craftmanship jelentkezésből performance jelentkezés lett – a történet apropója pedig: átváltoztatjuk egymást kockává. Neki szintén volt egy majdnem kész Luna cosplaye, szintúgy a talár hiányzott hozzá, meg a pálca, így mindketten jól jártunk. Egy sikertelen bevásárló körút után inkább megrendeltük a kartonokat, úgy olcsóbb is volt, meg gyorsan ki is hozták. Közben Gabitól is megkaptuk a talárt, így levettük a szabásmintát róla, kicsit alakítgattunk rajta a saját szájízünk szerint – szeretek felülbírálni tutorialokat és szabásmintákat, ha szerintem én jobban tudom. Ki is szabtuk a cuccokat, közben néha DW-t néztünk, mert kell egy kis szünet is a nagy munka közben. XD

Last minute szerelés még a helyszínen

Egy másik körben Lyrával kiegészülve kockáztunk egy sort. Minden Tetris kockának 17 oldala van – ha az alja nyitott. Ezenkívül különféle lapok kellenek lábhoz, tetőkhöz és az ahhoz kapcsolódó oldalakhoz, úgyhogy komoly agyalással meg lett szülve, kinek melyik fajtából mennyi kell – és aztán méregettünk, vágtunk, hajtottunk, de nem fejeztük be.

A jelentkezéshez a szöveget is ki kellett szülni meg felvenni – ezzel is gondban voltunk, mert nem jött az ihlet, aztán ahogy nekiültünk, csak úgy jött, mint Doctorból a szófosás. És még nem is szívtunk semmit, csak minden hülyeséget ami eszünkbe jutott, beledolgoztunk, és koncepciót, keretet, stílust meg irányt adtam/adtunk a szövegkönyvnek. Amúgyis mindig imádtam stílusparódiákat csinálni, szóval öröm volt vezércikkre átírni a mondatokat, idézeteket, meg tartalmat szülni hozzá. Mellesleg, ha beírom google-be hogy kígyó oroszlán, akkor kiadja a kimérát… aminek a harmadik, kesckefeje ugyebár a Hugrabug tévesen borznak értelmezett címerállata... és a hangulat zellernek is van igazságalapja – tehát ha valami hülyeséget kitaláltam, akkor kellőképp utánanéztem. XD

Következő körben született meg nálam a talár, szép kis szülés volt, figyelve lehetőleg minden részletre, plusz a házcímert is rá kellett applikálni, amihez meg szerezni kellett előbb egyet - ebay is your friend. Ugyancsak készlethiányom volt a szürkésfekete pulcsiból, no meg az azt díszítő szalagokból – amik eredetileg bele vannak dolgozva a pulcsiba, de nem volt kedvem barbár módon belefesteni a bolyhokba, úgyhogy a második legpocsékabb megoldást választottam – szalagot rá… ja, a nyúlós anyagra, ráadásul két szalagot, mert szürke felett 3 mm-es zöld csík van. Lett amilyen lett, sajnos pulcsit szőni/kötni még nem tudok. Még.

Utolsó körben jött maga a Tetris kocka. Pontosabban utolsó nap. Éjjel… hajnal. Eh… 2 liter energiaitallal és némi ennivalóval felszerelkezve nekivágtam, Rhysával szinkronban, szétbarkácsolni a kezem, ismét. Bár mivel már volt tapasztalatom az előző jelmezből, tudtam, hogy mi mennyire égeti majd szét a kezem, miből mennyi kell hozzá… hát olyan 5 krumplis karton és némi minimális sörkarton merevítés ment bele, plusz tényleg most már be fogok szerezni egy bányászlámpát, mert ARC reaktor fényénél bármilyen hangulatos is ragasztani hajnal háromkor, azért mégsem az igazi.

... ajánlom külön figyelmedbe a hangulat zellert...

Olyan reggel 7 órára készen is lettem, csak akkor meg el kellett kezdeni öltözni, smikelni, meg pakolni. Szerencsére Rhysa szerzett egy furgont, így nem volt megint metrózós élmény – jobb is így. Bőven elég volt conra becipelni a kockákat, át a tömegen, talárban, táskával. Rhysának még ott is kellett kicsit bütykölni a merevítéseket belül, és nekem is egy kis extra ragasztás volt a lábrészeknél, ahol merevítés híján az építmény súlya kezdte szétszakítani magát.

Próbáltunk próbálni, de a legcsöndesebb helyről elzavartak minket a szervezők, úgyhogy jobbára verbális megegyezésekre hagyatkoztunk egymással, meg a két CGI ninja segítőnkkel, akik akarva vagy akaratlanul, társultak a csapatba. Aztán be kellett parkolni a színpad mellé, és vártuk a sorunkat.

A performance olyan jól sikeredett, hogy a kockában én is sírva röhögtem a végén a közönséggel együtt. XD Megint hatalmába kerített az az érzés, hogy azt se tudom, mit csinálok, de megy a dolog, megyeget, csak teljesen kikapcsol az agyam a színpadon. Csak a kockás résznél kellett a technikai dolgokra figyelni, pl hogy ha letörik az egyik kapaszkodó bent, akkor hova építettem a következőt (a nap végére majdnem mindet letörtem). De azért jó hallani, mikor tényleg röhögnek az ember poénjain. Utána mentünk benn meg kinn is egy kört kockaként, míg sikerült végül eljutni a sikátorig – közben kemény 3 keskeny nézőnyíláson tájékozódva kinavigálni conról, plusz a talajváltozásokat se láttuk, úgyhogy néha majdnem felbuktam. Na kérem az lett volna a látvány! De az embereknek nagyon tetszett – már amit így a perfekt hő és hangszigeteléstől hallottam, mert még egymással se nagyon tudtunk benn kommunikálni, nemhogy a kinnlevőkkel. Míg a többiek máshol fotóztak, addig mi, két magányos kicsi kocka beparkoltunk a szokásos sikátorba, és rögtönzött dobkoncertet adtunk, mindenki örömére, aki véletlenül ott lakik, egy kis Queen meg DW theme. Ezekért a dolgokért nagyon megérte nem aludni és szenvedni, mert tényleg maradandó pozitív élmények, főleg, ha van társ a hülyeségben!

Ikonoklasztázia... helyett, jelmez-rombolás.

Záróra közeledtével sajnos szét kellett törnünk a kockákat. Már a Millenáris területén is fájdalmas végigcipelni, nemhogy metróval haza, így… a rombolás gyermeki örömével vetettük bele magunkat a strategikus jelmezmegsemmisítésbe – amit reggel felépítettünk, este leromboltuk, míg végül az egészből maradt egy kockányi kartonpapír. Egy jelmez megszületése, tündöklése és bukása. Kifele menet szerencsére találtunk egy nagy konténert, így kecses csuklómozdulattal belevágtuk az egészet a kukába. XD

Draw me like one of your french girls~

Eredményhirdetésre felkeltünk kockáink romjai közül, bár a craftot nem sikerült nagyon szemmel követni, és a perfből is csak az előttünk levőket láttam. De köszönjük a jelölést, a Legjobb előadás díjat, no meg a szexy kis kupát~ Két CGI ninjánknak is adtunk a földi javakból, ha már a közös fotókon nem akartak megjelenni, osztozkodásnál azért ők is megkapták a magukét. XD

Origami, lvl insane!

Aztán összepakoltunk, az első kukánál kidobtuk a kockák földi maradványait, és húztunk haza, személy szerint talárban - előnye, hogy még a normál kabát is aláfér. Otthon aztán szokás szerint levakartam magamról a jelmezt, parókát, sminket, moderáltan összepakoltam, és beültem Trópusi vihart nézni, aminek már a fake trailerein is elaludtam, így 3 nap össz 6 óra alvással a hátam mögött. Újabb élettapasztalat, hogy a kanapé bizonyos esetekben kényelmes is tud lenni, már úgy alvás szempontjából. Másnap aztán reggel döglődve megnéztem a Hobbitot és megettem a conról hozott japán kajákat, reggeli gyanánt. (Aztán délután megnéztük a Hobbit 2-t. Éjjel meg az új Seramyut - YOLO.)

Ezévi utolsó conom tehát ilyen körülmények között telt. Jövő évre egyedül az EuroCosplay tervem az, ami vázlatosnál konkrétabb formát ölt, versenyezni kivételesen nem fogok annyit, és rátérek a már régóta halogatott, egyszerűbb, de kényelmesebb ruhák elkészítésére, a régi fandomjaimon élősködve (úgyhogy egyelőre masszív sailormoonkodás van tervben). És még mindig tervben van, hogy kialudva menjek conra. Ehehe…

Igazából mindannyian kockák vagyunk...