De régen is volt már, hogy vonatozni kellett egy conra… sőt, igazából sose volt olyan, mert akkor is nem aznap mentem, hanem előtte… vagy nem volt igazán con… pl. anno a miskolci MatsuriNap. Úgyhogy mindig hiányolom a cpben való vonatozást… hát most se kaptam meg… így jártam.
A reggel 6 órás kelés még mindig nem az erősségünk, de most kivételesen még túl hamar is odaértünk a Délibe, a sztrájk ellenére, így jegymegvétel után befoglaltunk egy kabint Gabriellel a vonaton és szétterültünk az üléseken. Útközben a táj egyre ködösebb meg havasabb lett, én meg nem is tudom, miért vagyok olyan hülye, hogy már másodszor is egy nyárra való cosplayt télre veszek fel… de nem fáztam... még. Aoimeék nagyon kedvesen felajánlották hogy elvisznek kocsival, így buszozni se kellett – pár conra menőt jól megzavartunk, mikor a kocsihoz mentünk, ők meg abban a hitben, hogy másik busszal megyünk, falkaként követtek minket. Megérkeztünk, pofátlanul a tömeg elé vágtunk és bementünk. A cpöltözőben már volt pár ismerős, mi is nekikezdtünk átvedleni, bár nekem igazán csak a cicanacit kellett átcserélni combfixre, smink meg tetkó… - tul.képpen mindig a smink viszi el az idő nagy részét, de a vonaton meg azt mondta Tifa, hogy csak alapozót kapok, mert EKG jelekkel kötnék ki, pl. ha elkezdené kihúzni a szemem. Úgyhogy vettem a kabátom – képes voltam 2 bőrkabátba menni… - és elindultam felfedezni mi-merre, néha Szilviii is jött velem, loptam egy programfüzetet is, meg találkozgattam ismerősökkel. Most, hogy nem versenyeztem, több időm volt beszélgetni meg járkálni. De végülis általában körbe-körbe mászkálok (többszintes épületeknél ez le-fel irányban is érvényes, lásd AK), úgyhogy néha visszamentem lecsekkolni Tifát meg segíteni neki öltözni. NyACon óta (a nyíregyházi, nem a többi), ahol utoljára volt szerencsém segítőnek lenni, mindig a tömeg után jutottam be, így most érdekes volt azt nézni, ahogy heringek módjára az üvegajtóra vannak tapadva és árgus szemekkel néznek befelé. Mondtam is a fotósoknak, hogy ezt kapják le. Az is egy látvány volt, ahogy kinyitják a kapukat, és az eddig lézengő emberekből zsibongó tömeg lesz. Egyik kör alkalmával Yunáékat is összeszedtem, megkaptam tőle a parókát – köszönet érte! – úgyhogy mentem felrakni, meg sminket meg tetkót szerezni mellé. Aztán mikor kész voltunk, Tifa is elment felfedezni, de végül beültünk a nagyterembe az 501es légiót nézni. Esküszöm én még conon nem néztem végig egy műsort se, úgyhogy ez is újítás volt – részemről.
Aztán mentünk hátra, mert jött a cosplay, nézegettük közelebbről is a jelentkezőket, kérdezgettük néha őket, hogy mit miből, hogyan, meg beszélgettünk egymással. Aztán jött a verseny, sorban bementünk zsűritagok, egy kis bemutató – esetemben már megint átvittem perfbe asszem, de erre mindig azt mondják nekem, hogy tőled már megszoktuk – meg pár kérdés, utána meg tollat-lapot elő, nézzük. Elvileg csak craft lett volna, de aztán szólt Licorne, hogy az emberek nem olvasták el igazán a szabályokat, úgyhogy perf is lett belőle. Mondtuk neki, semmi gond, akkor azt is lezsűrizzük, ezen nem múlik. Rugalmasság, kérem szépen. Azt hiszem ezért is élveztem annyira ezt a con, sok con óta talán először. Egyfelől engem se stresszelt semmi, se craft, se perf, se egyéni, se csapat, se készülni nem kellett igazán, majdnem closet cosplay. Amit meg én csináltam színpadon, az is tiszta improvizálás volt, másfelől volt időm császkálni, de mégse unatkoztam, mert el tudtam foglalni magam, amit általában nem tudok elmondani a nagyobb conokról. Ott, ha épp nem a csapattal vagy fotózással foglalkozok, vagy ismerősökkel beszélgetek, néha nagyon unom magam. Plusz most sok ismerős volt. Meg újakat is szereztem. Másfelől igazán családias, személyesebb hangulata volt az egésznek – nem csak a sok ismerős miatt, közvetlen volt, szabad és rugalmas és ez az, ami igazán tetszett benne. És ahogy másoktól hallottam a visszajelzéseket, nekik is.
Úgyhogy végre elejétől végéig sikerült végigülnöm egy cp versenyt is, meg legalább most tényleg láttam is. Ha meg valamit jobban látni akartunk, akkor odahívtuk a jelentkezőket, mert szegények néha végig háttal álltak nekünk, aztán szóltunk nekik, hogy akkor esetleg az elejét is szeretnénk látni. Vagy pl. volt egy lánynak kontaktlencséje, őt is odahívtuk, hogy akkor hadd lássuk közelről, ha már vette a fáradtságot, mert 1 méterről se fogjuk látni, hiába áll előttünk. Meg akkor kérdezhettünk is, amit mondjuk elfelejtettek elmondani, vagy érdekelt minket. Kentaro meg adott nekünk egy bombát. Zacky vissza akarta neki dobni, de végül hatástalanítva lett. Mivel Tifa zsűrizte Aoimével meg Cass-szel a rajzversenyt is, oda gyűltünk egybe ledumálni a zsűrizést, aztán valahogy ott maradtunk, úgyhogy míg a jelentkezők rajzoltak, mi meg dumálgattunk, meg ettünk, ittunk, jól elvoltunk. Közben volt kétszer is tombola, arra egyszer Szilviiivel ültünk be, utána meg ő csinált paraparát. Felmentem neki háttértáncosnak, meg beszerveztük Yunáékat, de utána jött természetesen Kentaro, Hiei, meg Zacky is. Második tombolán meg Szilviiinek annyi tombolája volt, hogy szétosztotta köztünk, aztán 5en ültünk csak az ő tomboláival egy sorban. Utána már kezdett későre járni, úgyhogy Tifa visszaöltözött, és Aoiméék megint kivittek az állomásra, búcsúzóul kaptunk finom muffint is. Ahhoz képest, hogy majdnem elkéstünk, sikerült felugrani egy hamarabbi vonatra. Aztán Pesten a metróban meg kiderült, hogy Zackyék is ugyanazzal jöttek. Elbúcsúztunk, hazamentünk, meghaltunk, ámen. Na jó, nem egészen, még beültünk a mekibe enni, utána mentünk haza.
Összegezve, nem sokat vártam ettől a contól, tekintve, hogy első alkalmas, egynapos és vidéki, de várakozáson felüli volt, és remélem még lesz sok ilyen, hasonló hangulatban és szervezésben. Talán épp az a szép benne, hogy nem merev és csontprofi, és épp ezért volt sokkal barátibb és közvetlenebb. Az animeconok mellett szerintem nagyon jó, hogy van egy ilyen is, ami nem CSAK animés, így – cosplayer szempont – „legálisan” felvehetünk nem-animés jelmezeket is, meg vétek lenne olyan lehetőségeket is kihagyni, mint pl. ez az 501es légió volt. Vagy pl. Disney cp.
A reggel 6 órás kelés még mindig nem az erősségünk, de most kivételesen még túl hamar is odaértünk a Délibe, a sztrájk ellenére, így jegymegvétel után befoglaltunk egy kabint Gabriellel a vonaton és szétterültünk az üléseken. Útközben a táj egyre ködösebb meg havasabb lett, én meg nem is tudom, miért vagyok olyan hülye, hogy már másodszor is egy nyárra való cosplayt télre veszek fel… de nem fáztam... még. Aoimeék nagyon kedvesen felajánlották hogy elvisznek kocsival, így buszozni se kellett – pár conra menőt jól megzavartunk, mikor a kocsihoz mentünk, ők meg abban a hitben, hogy másik busszal megyünk, falkaként követtek minket. Megérkeztünk, pofátlanul a tömeg elé vágtunk és bementünk. A cpöltözőben már volt pár ismerős, mi is nekikezdtünk átvedleni, bár nekem igazán csak a cicanacit kellett átcserélni combfixre, smink meg tetkó… - tul.képpen mindig a smink viszi el az idő nagy részét, de a vonaton meg azt mondta Tifa, hogy csak alapozót kapok, mert EKG jelekkel kötnék ki, pl. ha elkezdené kihúzni a szemem. Úgyhogy vettem a kabátom – képes voltam 2 bőrkabátba menni… - és elindultam felfedezni mi-merre, néha Szilviii is jött velem, loptam egy programfüzetet is, meg találkozgattam ismerősökkel. Most, hogy nem versenyeztem, több időm volt beszélgetni meg járkálni. De végülis általában körbe-körbe mászkálok (többszintes épületeknél ez le-fel irányban is érvényes, lásd AK), úgyhogy néha visszamentem lecsekkolni Tifát meg segíteni neki öltözni. NyACon óta (a nyíregyházi, nem a többi), ahol utoljára volt szerencsém segítőnek lenni, mindig a tömeg után jutottam be, így most érdekes volt azt nézni, ahogy heringek módjára az üvegajtóra vannak tapadva és árgus szemekkel néznek befelé. Mondtam is a fotósoknak, hogy ezt kapják le. Az is egy látvány volt, ahogy kinyitják a kapukat, és az eddig lézengő emberekből zsibongó tömeg lesz. Egyik kör alkalmával Yunáékat is összeszedtem, megkaptam tőle a parókát – köszönet érte! – úgyhogy mentem felrakni, meg sminket meg tetkót szerezni mellé. Aztán mikor kész voltunk, Tifa is elment felfedezni, de végül beültünk a nagyterembe az 501es légiót nézni. Esküszöm én még conon nem néztem végig egy műsort se, úgyhogy ez is újítás volt – részemről.
Aztán mentünk hátra, mert jött a cosplay, nézegettük közelebbről is a jelentkezőket, kérdezgettük néha őket, hogy mit miből, hogyan, meg beszélgettünk egymással. Aztán jött a verseny, sorban bementünk zsűritagok, egy kis bemutató – esetemben már megint átvittem perfbe asszem, de erre mindig azt mondják nekem, hogy tőled már megszoktuk – meg pár kérdés, utána meg tollat-lapot elő, nézzük. Elvileg csak craft lett volna, de aztán szólt Licorne, hogy az emberek nem olvasták el igazán a szabályokat, úgyhogy perf is lett belőle. Mondtuk neki, semmi gond, akkor azt is lezsűrizzük, ezen nem múlik. Rugalmasság, kérem szépen. Azt hiszem ezért is élveztem annyira ezt a con, sok con óta talán először. Egyfelől engem se stresszelt semmi, se craft, se perf, se egyéni, se csapat, se készülni nem kellett igazán, majdnem closet cosplay. Amit meg én csináltam színpadon, az is tiszta improvizálás volt, másfelől volt időm császkálni, de mégse unatkoztam, mert el tudtam foglalni magam, amit általában nem tudok elmondani a nagyobb conokról. Ott, ha épp nem a csapattal vagy fotózással foglalkozok, vagy ismerősökkel beszélgetek, néha nagyon unom magam. Plusz most sok ismerős volt. Meg újakat is szereztem. Másfelől igazán családias, személyesebb hangulata volt az egésznek – nem csak a sok ismerős miatt, közvetlen volt, szabad és rugalmas és ez az, ami igazán tetszett benne. És ahogy másoktól hallottam a visszajelzéseket, nekik is.
Úgyhogy végre elejétől végéig sikerült végigülnöm egy cp versenyt is, meg legalább most tényleg láttam is. Ha meg valamit jobban látni akartunk, akkor odahívtuk a jelentkezőket, mert szegények néha végig háttal álltak nekünk, aztán szóltunk nekik, hogy akkor esetleg az elejét is szeretnénk látni. Vagy pl. volt egy lánynak kontaktlencséje, őt is odahívtuk, hogy akkor hadd lássuk közelről, ha már vette a fáradtságot, mert 1 méterről se fogjuk látni, hiába áll előttünk. Meg akkor kérdezhettünk is, amit mondjuk elfelejtettek elmondani, vagy érdekelt minket. Kentaro meg adott nekünk egy bombát. Zacky vissza akarta neki dobni, de végül hatástalanítva lett. Mivel Tifa zsűrizte Aoimével meg Cass-szel a rajzversenyt is, oda gyűltünk egybe ledumálni a zsűrizést, aztán valahogy ott maradtunk, úgyhogy míg a jelentkezők rajzoltak, mi meg dumálgattunk, meg ettünk, ittunk, jól elvoltunk. Közben volt kétszer is tombola, arra egyszer Szilviiivel ültünk be, utána meg ő csinált paraparát. Felmentem neki háttértáncosnak, meg beszerveztük Yunáékat, de utána jött természetesen Kentaro, Hiei, meg Zacky is. Második tombolán meg Szilviiinek annyi tombolája volt, hogy szétosztotta köztünk, aztán 5en ültünk csak az ő tomboláival egy sorban. Utána már kezdett későre járni, úgyhogy Tifa visszaöltözött, és Aoiméék megint kivittek az állomásra, búcsúzóul kaptunk finom muffint is. Ahhoz képest, hogy majdnem elkéstünk, sikerült felugrani egy hamarabbi vonatra. Aztán Pesten a metróban meg kiderült, hogy Zackyék is ugyanazzal jöttek. Elbúcsúztunk, hazamentünk, meghaltunk, ámen. Na jó, nem egészen, még beültünk a mekibe enni, utána mentünk haza.
Összegezve, nem sokat vártam ettől a contól, tekintve, hogy első alkalmas, egynapos és vidéki, de várakozáson felüli volt, és remélem még lesz sok ilyen, hasonló hangulatban és szervezésben. Talán épp az a szép benne, hogy nem merev és csontprofi, és épp ezért volt sokkal barátibb és közvetlenebb. Az animeconok mellett szerintem nagyon jó, hogy van egy ilyen is, ami nem CSAK animés, így – cosplayer szempont – „legálisan” felvehetünk nem-animés jelmezeket is, meg vétek lenne olyan lehetőségeket is kihagyni, mint pl. ez az 501es légió volt. Vagy pl. Disney cp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése