HoldfényCon 2

Ennyit a múltkori fogadalomról. Míg más cps próbál leszokni róla, hogy az utolsó pillanatban fejezze be a ruhát, mi úgy látszik, rászoktunk… DE! most csak hajnal 4ig varrtam, úgyhogy a 2 óra alvás megvolt, az azért számít valamit! Ugye még pénteken felraktuk a képeket, az se volt 5 perc, főleg ennyi szimmetria meg szín-esztétika mániás mellett, és még akkor kategóriánként is… megmég kellett ezt meg azt--- de végül kész lett a cucc. Bár annnnnyira örülök, hogy az eladó 35 centis zipzár helyett 30asat adott, mint kiderült, mikor belevarrtam… de no prob, így 3 héttel utána vettem kapcsokat, szépen belevarrtam és kipótoltam a hiányzó 5 centit felfelé… mert nem, kibontani már nem lehet… az én varrásomat, ugyan kérem, hova gondol, atombomba támadás ellen is véd!

Reggel 6kor kelni… embertelen dolog… viszont már nagyon rutinosan megy a készülődés. Csak azt nem értem még mindig, hogy miért a smink vesz el az egészből fél órát… pff, női dolgok… a hajamat csináltuk legelőször, Tifa egyik fodrászismerőse elmagyarázta neki, hogy kell csinálni (tupírozás nélkül, ne szarjuk szét kérem a hajam, még kell máskor is…), úgyhogy ez volt a tesztelés, hogy jó lesz e. Vésztartalékként B opciónak bevettem az Enterprise-os Hoshi haját, nagyjából hasonlít Janewayére. De végülis nagyjából jó lett a haj, úgyhogy lakkot neki, még néhol feltűztem alulról is. Mivel nem óhajtottam megsülni – ennyire hülye én se vagyok – egy ujjatlan trikót vettem fel, és a derekamra kötöttem a kezeslábas tetejét… jól tart a gumi a derekában, de azért csúszkált lefelé rólam.
Összeszedtük a 3. rajzos zsűrit a buszpályaudvarról, merthogy szegény nem talált el egyedül a metró ellenkező oldalán levő Symához… be is másztunk, átvágva a tömegen, én felmentem az öltözőbe összerakni magam, találkoztam pár ismerőssel, Cassidy is jól megfogott kékre (meg az ajtót, meg a padlót, meg a… lehet utána nyomozni!), aztán felmásztam Tifához egy sminkre, közben a Star Trekesek is elkaptak, meg keresgéltem ismerősöket.
Éééés kb. ebből állt a napom. Most sokkal nyugisabb volt a con, én se voltam idegbajos annyira – talán az egyénizés teszi? Sőt, még unatkoztam, is, volna, de okos gyerek vagyok, és el tudom foglalni magam, hujj! Volt időm császkálni, kb. mindenkivel beszéltem, akivel akartam, olyanokkal is, akikkel nem. XD Volt időm leülni. Enni! Inni! Ismerkedni!!! Wow… Janeway-hez hasonlóan kb. körbe-körbe mászkáltam, ahogy az egy jó kapitányhoz illik, és így tényleg megtaláltam kb. minden ismerőst, meg szerencsére azért a hely is könnyen bejárható volt, hogy ne vesszen el senki annyira. Mentem egy kört a csészémmel, és az ismerősöknek adtam kávés cukrot… kávéval nem szolgálok. Az az enyém.
Cosplayverseny… nos, én már reggel óta kész voltam, míg más még ott kapkodott, úgyhogy engem levittek Rhysáék mellé, hogy stand by… volt kb.20-30 percig. Ott álldogáltam a színpad mögött, néztem a hastáncosokat, már amennyit látok szemüveg nélkül, meg odafelé menet megvilágosodtam, hogy mit fogok produkálni színpadon (mostanában már ennyire nem készülök… pontosabban, várom az ihletet… de megjött! Hülye ötletekből sose fogyok ki…) Úgyhogy még azt próbáltam el elhúzódva, messziről meg nézett a biztonságis, hogy mi a rákot csinálok én ott a függöny mögött/előtt.
Hát, rájöttem, hogy elsőnek lenni nem poén. Amúgy nem zavarna, hogy hányadik vagyok, craftban nem. De amikor kb. rajtad próbálják ki, hogy várjál már, mit is kéne csinálni ezzel a versennyel, mit kérdezzek, mondj valamit, vagy mivan, meg oda se tartom a mikrofont, én hallom, de más nem, amit mondasz. Ááá, adjatok egy mikrofont, elmondom én magamtól, ennyire kezdő már nem vagyok, hogy beszéltetni kelljen… vagy szóljatok, tudok én hangosan is beszélni, anyám tesitanár, véremben van az artikulált ordibálás is… és miután néztem az utánam jövőket, hát kösz, én kb. nem mondtam el semmit… szóval erről ennyit. Elvileg utána ott kellett volna várni, de mobil cucc, tudok gyorsan mozogni benne, úgyhogy hátul kimásztam, és megnéztem a többieket, aztán meg visszamásztam… ilyenkor előny, hogy általában levegőnek nézik az embert, így nem hiányolt senki. Amúgyis tudom, hova kell menni, meg hányadik vagyok, meg mit hogyan merre.
Utána kivittek minket fotózni. A tűző napra. No shade. Sőt, nem elég, hogy megsülök talpig sötét cuccban a delelő napon, de még kapok egy derítőfényt is a pofámba, és akkor nézzek szépen… thus, csúnyán néző képek ala csepi. De! szerencsére a tesóm is mindig így fotóz, hogy csak azért is égjen ki a retinám, úgyhogy rutinosan megoldottam: mondtam neki, hogy becsukom a szemem, ha fotóz, szóljon, és kinyitom. Amúgy jók lettek. :3
Aztán Gabriel bent is csinált rólam pár képet, a zöld mégse egy sci-fi környezet, akkor már inkább a benti fehér meg szürke hely. Utána megint köröztem egy sort, vissza-vissza mentem a Star Trek klubhoz, beszélgettem velük, meg megmutatták a cuccaikat, meséltek, stb. Kaptam egy Khaaaaaaaaaaan!!! 3D kártyát is. :3 Khaaaaaaan! Epic. Khant nem lehet nem szeretni, Khaaaaaaaan! Ez olyan, mint PoTban a Yukimuraaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
Komfort miatt kiakasztottam az alsó két gumit, mert tényleg húzza a derekat a cucc, csak így meg a gatya felcsúszik, én meg egyedül nem is tudom se ki, se beakasztani, annyira jól van szabva. Hiába, nem erre találták ki… sőt… én akartam egy Kirk-ös vetődést a színpadra, de inkább meggondoltam magam, nehogy a ruha lássa kárát – bár biztos néhány fotós örült volna neki…
Viszont az a vicc az egész cosplayben, meg a ruhában, hogy semmi háttérmunkát nem végeztem hozzá, megnéztem kb. kemény egy jelenetet előző este. Ok, párszor már végignéztem a Voyagert, a jobb részeket számról tudom, tudok idézni belőle annak ellenére, hogy már több éve nem láttam… szóval azért volt alapom hozzá. Teszteltek is a klubosok, mire egy random kérdésre egyenesen egy Janeway idézetet nyögtem be. De! Amit ott vettem észre, hogy nem kell színészkednem hozzá, hanem jön az egész természetesen. A testtartás, az alap vigyáz állás (köszönhető a ruhának is), a pózok, az arc, a mozdulatok. És most, hogy voltam Star Trek meeten, félcivil cpben (alsóruha, meg hasonló haj), rájöttem, hogy nem, ez nem színészkedés. Ahogy ülök, az olyan, ahogy Janeway ül. Ahogy magyarázok, ahogy tartom magam, a kézmozdulatok, az olyan, mint az övé. Az egész jön magától, és természetes. 10 éve… általános iskolás korom óta vágytam arra, hogy beöltözhessek kapitánynak. Ez az álom nemcsak, hogy valóra vált, hanem alapból mindig is részem volt, csak most ért meg végre, most valósult meg fizikai valójában. Akkor is éreztem már, mennyi felelősség lehet egy kapitány hátán, de most már van +10 év tapasztalatom is ehhez, ami alátámasztja. Tudom, nyálas szöveg, hogy ez volt az egyik cosplay-álmom, de így van, és kész. És örülök neki, hogy megcsináltam. (Jöhet a többi! XD)
Na de vissza a conra. Szóval köröztem. Perf nem igazán érdekelt, csak Jack Sparrow, az viszont nagyon tetszett! Utána még dumálgattam Sakuval meg Zoelynnel, meg ismét a Star Trek klub, fent is voltam a galérián néha Aoimével, Tifával, Dudussal, szóval körbe-körbe mentem, mint anno AnimeKarácsonyon, és mindig megálltam valahol kicsit beszélgetni. Hetásokhoz is odamásztam Csavard fel a szőnyeget karaokezni, bár a legtöbbje utána nézett rám, hogy WTF, te mér vagy itt. Szinte sugárzott a szeretet, de tényleg… tisztelet a kivételnek, mint mindig. ChibiFranceszal végignéztük, ahogy Bakéék előttünk riszálják magukat a wii-s játékkal, az LOL volt, aztán elmásztam paraparázni velük, bár nekem ez kicsit gyors volt meg néha kusza, de azért jó volt… csak utána kénytelen voltam átöltözni, úgyhogy vissza a reggeli trikót, még egy kör a Star Trekesekkel, eredményhirdetés…
Komolyan, utálom, egyre jobban, az eredményhirdetéseket. Csúsznak, idegölő, hosszú. A mostaniban legalább nem adtak AMVt és a karaoket se kellett végighallgatni – Isten tartsa meg ezen szokásukat… viszont volt tombola. A végén már átment stand up comedybe. Az a gáz, hogy az embert mondjuk csak a cosplay érdekli, és az mindig a végén van… ezért végig kell ülni az egészet. Engem épp úgy nem érdekel mondjuk a DDRes, ahogy valszeg őt se a cosplay. Na majd az lesz a nap, mikor a cosplayt mondják be legelőször… Gratula a nyerteseknek meg a jelölteknek, meg mindenkinek. A vicc, hogy én is jelölve lettem, egy Na’vi-val meg egy kutyával versengve… hú.
Utána felmásztam, segítettem leszedni a cuccokat, aztán irány haza, szétműteni a fejem, 40 hullámcsat, oh yesss… mint akinek bebetonozták a fejét… elszoktam már azoktól a szép időktől, mikor még fújtuk a hajunkat, meg lakkot rá. Éjjel meg elaludtam a filmen. Jó szokásom.

To wrap it up, bár a múltkorihoz képest a családias jelleg nem volt annyira jelen, de jól éreztem magam, élveztem a cont, sikerült még pár dolgot is kipróbálni, megnézni, új emberekkel találkozni, no meg a régiekkel, beszélni is velük, és persze cosplayezni! Még ilyet!