Rikku jobb szélen áll, és elfoglalja magát a távcsővel, Paine a színpad bal oldalán nézeget elmélyedten vmit, Yuna középen az állatát nézegeti háttal a közönségnek.
Yuna: (magában elgondolkodva - de azért érthetően a mikrofonba) Minden összekuszálódott… (felnéz) De egy szál sem vezet hozzád… és Shuyin sem az személy akinek gondoltam… (szomorúan megrázza a fejét és félig a közönség felé fordul, sóhajt) Miért is vagyok Gömbvadász, ha olyasmit keresek, amit sosem találhatok meg?
Paine: (felnéz) Talán mindkettõnknek el kell engednünk a múltat, és arra figyelni, ami a közeljövõben várható. (vissza a foglalatossághoz)
Rikku a szélről középre kóvályog közben, néz a távcsövével minden felé, majd kb középen megállva leengedi megadóan a karját, és csüggedt fejjel sóhajt, majd egyik kezét a hasára teszi.
Rikku: Taabmu nabahdihd… (Yuna felé fordul) Yuna, iv oui drehg? (Éhes vagyok… Yuna, nincs valami süti nálad?)
Yuna felé fordul és mosolyogva megrázza a fejét. Utána a másik kettőt figyeli.
Paine: Dra runnun. (Ne nyivákolj már!) (Paine Rikku felé fordul)
Rikku: Hela fung! (Nocsak!) (Közelebb megy Painehez.)
Paine: Dryhg oui? (Mi az?) (Felvonja a szemöldökét)
Rikku: Téged meg ki tanított meg az Al-Bhed nyelvre? (Kíváncsian még közelebb megy Painehez.)
Paine: Háááát--- (Oldalra dönti kicsit a fejét.)
Rikku: (A távcsövét újra előveszi, és azon át nézi picit, nagyon közelről, szinte az arcába mászva, míg Paine rosszalva méregeti és hátrébb húzódik tőle, majd Rikku hirtelen leengedi, és kitör belőle.) Csak nem Gippal??? (Drámaian megemeli a hangját, kicsit gyanakodva/féltékenykedve.)
Paine: Hm, talán ő adta az inspirációt. (Elgondolkodó arcot vág és a távolba néz.)
Rikku: Áh, tudtam!!! (Dobbant egyet.) Az a fickó mindig olyan csapodár! (Fejcsóválás.) Gippal, teee… oui pimmo… grr… (össze-vissza motyog mindenféle értelmetlen dolgot)
Yuna: Rikku, ne idegeskedj. (próbálja csitítani)
Paine: Nem úgy értettem… (nyugalomra inti Rikkut.) Tudod, rájöttem, hogy egy másik nyelv ismerete talán segít tágítani a látókörömet.
Yuna: (közelebb lép hozzájuk) Hm, ebben lehet valami… És? Működött? (kérdi kíváncsian)
Paine: Hn. (lehajtja a fejét pár pillanatig) A szavak nem elegendőek. (Yuna megértően bólogat, Rikku is karba tett kézzel bólogat, majd értetlen fejet vág és megvakarja hátul a fejét) Azonban ráeszméltem: hogy tágítsuk a látókörünket, először meg kell magunkat nyitni. Részt venni a kinti világ dolgaiban, (körbemutat) hagyni, hogy hasson rám. Ez az egyetlen út a változáshoz.
Rikku: Um… nem értem.
Yuna: Shh. (lepisszegi Rikkut, mert látja, hogy Paine folytatni akarja)
Paine: Hát… ezzel azt akartam mondani, hogy a kettőtökkel eltöltött idő alatt sokat változtam.
Rikku: Miért, mit csináltunk? (kérdezi kíváncsian)
Paine: Mondjuk… például elértétek, hogy beszéljek magamról... én… én úgy érzem, végre tudok beszélni dolgokról… a múltról.
Yuna: Oh! (meglepődik, és közelebb lép Painehez) Az jó! Mi meg azt hittük, idegesítünk téged… (néz Rikkura, Rikku rá, és egyetértően összebólintanak)
Paine: Idegesítettek is! (csattan fel, a másik kettő meg nagy szemmel néz rá) Sosem fogjátok be! (emeli meg kicsit a kezét) Néha nagyon szerettem volna 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozni nektek… (mondja sötéten és gonoszul nézve maga elé, míg keze ökölbe szorul)
Yuna: Tessék?
Rikku: MI??? (egyszerre mondják, Yuna és Rikku mindketten egy lépést hátrálnak egyszerre)
Paine: De csak az elején… (nyugtatja őket ártatlanul mosolyogva)
Yuna úgy tesz, mintha mélyen megsértődött volna...
Rikku: (szomorú, ártatlan kislányt játszva) Yunie...
Paine: Hé-héé…! (nyúl kicsit utánuk, de azok már háttal állnak neki)
Yuna: Rikku, gyere, menjünk innen! (emeli fel a fejét sértetten Yuna, Rikku pedig bólint)
Rikku és Yuna elrohannak.
Paine: (utánuk nyúl egyenes karral és tesz egy lépést) De én csak… (leengedi a karját, majd fejcsóválva felemeli a kezét, megvonja a vállát) Miért kell ennyire drámaian elvonulni? (aztán felnéz, és látja, hogy már „messze” járnak) HÉÉÉ! VÁRJATOK MÁR MEG!!!
Yuna: (magában elgondolkodva - de azért érthetően a mikrofonba) Minden összekuszálódott… (felnéz) De egy szál sem vezet hozzád… és Shuyin sem az személy akinek gondoltam… (szomorúan megrázza a fejét és félig a közönség felé fordul, sóhajt) Miért is vagyok Gömbvadász, ha olyasmit keresek, amit sosem találhatok meg?
Paine: (felnéz) Talán mindkettõnknek el kell engednünk a múltat, és arra figyelni, ami a közeljövõben várható. (vissza a foglalatossághoz)
Rikku a szélről középre kóvályog közben, néz a távcsövével minden felé, majd kb középen megállva leengedi megadóan a karját, és csüggedt fejjel sóhajt, majd egyik kezét a hasára teszi.
Rikku: Taabmu nabahdihd… (Yuna felé fordul) Yuna, iv oui drehg? (Éhes vagyok… Yuna, nincs valami süti nálad?)
Yuna felé fordul és mosolyogva megrázza a fejét. Utána a másik kettőt figyeli.
Paine: Dra runnun. (Ne nyivákolj már!) (Paine Rikku felé fordul)
Rikku: Hela fung! (Nocsak!) (Közelebb megy Painehez.)
Paine: Dryhg oui? (Mi az?) (Felvonja a szemöldökét)
Rikku: Téged meg ki tanított meg az Al-Bhed nyelvre? (Kíváncsian még közelebb megy Painehez.)
Paine: Háááát--- (Oldalra dönti kicsit a fejét.)
Rikku: (A távcsövét újra előveszi, és azon át nézi picit, nagyon közelről, szinte az arcába mászva, míg Paine rosszalva méregeti és hátrébb húzódik tőle, majd Rikku hirtelen leengedi, és kitör belőle.) Csak nem Gippal??? (Drámaian megemeli a hangját, kicsit gyanakodva/féltékenykedve.)
Paine: Hm, talán ő adta az inspirációt. (Elgondolkodó arcot vág és a távolba néz.)
Rikku: Áh, tudtam!!! (Dobbant egyet.) Az a fickó mindig olyan csapodár! (Fejcsóválás.) Gippal, teee… oui pimmo… grr… (össze-vissza motyog mindenféle értelmetlen dolgot)
Yuna: Rikku, ne idegeskedj. (próbálja csitítani)
Paine: Nem úgy értettem… (nyugalomra inti Rikkut.) Tudod, rájöttem, hogy egy másik nyelv ismerete talán segít tágítani a látókörömet.
Yuna: (közelebb lép hozzájuk) Hm, ebben lehet valami… És? Működött? (kérdi kíváncsian)
Paine: Hn. (lehajtja a fejét pár pillanatig) A szavak nem elegendőek. (Yuna megértően bólogat, Rikku is karba tett kézzel bólogat, majd értetlen fejet vág és megvakarja hátul a fejét) Azonban ráeszméltem: hogy tágítsuk a látókörünket, először meg kell magunkat nyitni. Részt venni a kinti világ dolgaiban, (körbemutat) hagyni, hogy hasson rám. Ez az egyetlen út a változáshoz.
Rikku: Um… nem értem.
Yuna: Shh. (lepisszegi Rikkut, mert látja, hogy Paine folytatni akarja)
Paine: Hát… ezzel azt akartam mondani, hogy a kettőtökkel eltöltött idő alatt sokat változtam.
Rikku: Miért, mit csináltunk? (kérdezi kíváncsian)
Paine: Mondjuk… például elértétek, hogy beszéljek magamról... én… én úgy érzem, végre tudok beszélni dolgokról… a múltról.
Yuna: Oh! (meglepődik, és közelebb lép Painehez) Az jó! Mi meg azt hittük, idegesítünk téged… (néz Rikkura, Rikku rá, és egyetértően összebólintanak)
Paine: Idegesítettek is! (csattan fel, a másik kettő meg nagy szemmel néz rá) Sosem fogjátok be! (emeli meg kicsit a kezét) Néha nagyon szerettem volna 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozni nektek… (mondja sötéten és gonoszul nézve maga elé, míg keze ökölbe szorul)
Yuna: Tessék?
Rikku: MI??? (egyszerre mondják, Yuna és Rikku mindketten egy lépést hátrálnak egyszerre)
Paine: De csak az elején… (nyugtatja őket ártatlanul mosolyogva)
Yuna úgy tesz, mintha mélyen megsértődött volna...
Rikku: (szomorú, ártatlan kislányt játszva) Yunie...
Paine: Hé-héé…! (nyúl kicsit utánuk, de azok már háttal állnak neki)
Yuna: Rikku, gyere, menjünk innen! (emeli fel a fejét sértetten Yuna, Rikku pedig bólint)
Rikku és Yuna elrohannak.
Paine: (utánuk nyúl egyenes karral és tesz egy lépést) De én csak… (leengedi a karját, majd fejcsóválva felemeli a kezét, megvonja a vállát) Miért kell ennyire drámaian elvonulni? (aztán felnéz, és látja, hogy már „messze” járnak) HÉÉÉ! VÁRJATOK MÁR MEG!!!
Mindenki el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése