avagy
Prince Demando memoárja II.
5 órás alvás után vicces volt hajat festeni… a tüdőm bizonyosan ismét fehér lett, de a fülem és a fél arcom mindenképp. No sebaj, legközelebb már nagyobb tapasztalattal fújom magamra a hajszínezőt… de még mindig jobb így, mintha pamut lenne a hajam, ne? Lulukonak is jutott egy fehér tincs.
Aztán gyorsan összeszedtük magunkat. De mivel egy buszt se kaptunk el Lulukoval, így kigyalogoltunk a fősuliig, természetesen Demandos jelmezben hussantam végig egész Nyíregyen. Jól megbámultak, páran le is fagytak néhány percig. Nem baj, egyszer látnak ilyet az életbe… valószínűleg.
Ám zusammen nem tudom, hogy állok a connal. Talán amiatt, hogy nem cosplayeztem (verseny szinten), talán amiatt, hogy most mi szerveztük, valahogy nem volt az a con-con van!!! Jeeeee!!! – feeling. És még Demando-s feelingem sem volt nagyon. Vagy nem is tudom. Végülis így nem tudtam teljesen élvezni a dolgot, ahogy szoktam, de így is jó volt. Csak nincs ugyanaz a várakozás, mint általában… meg az utóérzés se ugyanaz.
Reggel héttől futkározás nyitásig, még díszletezni, pakolgatni, minden odd job. Aztán olyan öröm volt nézni, ahogy az emberek, mint az árvíz, özönlenek be, rácsapnak a mangákra, a pultokra, tétován nézik, mi merre lehet az épületben, míg mi már két napja járjuk az egészet, így kellő biztonsággal mozgunk a szintek közt. Főként, hogy Koliékkal mi nyilaztuk fel, mi melyik szinten merre van… Plusz előbb végignéztem mindent, hogy megszerezzem, ami esetleg kellene… de így is csak délután felé találtam meg a hőn áhított Ouran mangámat – megjegyzem rohadt drága volt, de ezt vettem a szülinapi zséből. A többit elrakjuk őszre, és várjuk a taiwaniakat az Ouranos plüssökkel.
Hiába voltam beosztva ruhatárba, mindig akkor mentem máshova, így végig Luluko meg más ült ott (amiért utólag is köszi neki!). Pl. a karaoke is csúszott, ráadásul a végén voltam… meg tökre izgultam… szerintem be is remegett a hangom néhol, de még nem hallottam vissza. Színpadon meg jujj, emberek… okés, szépen bedugom a fél fülem, hogy egyáltalán halljam a saját hangom, mert amit visszahallottam, az teljesen más volt, mint amihez szokva vagyok… meg becsuktam a szemem, hogy meglegyen a hangulat, az első felét úgyis tudom kívülről… végülis hatodik lettem. Nem tudom jó e vagy sem, de az jólesett, hogy utána többen is megdicsértek, meg nagy tapsot is kaptam.
Utána meglestem a cosplayt, de a felét nem láttam, egy része meg nem is érdekelt annyira… az Exel Sagások nagyon állatok voltak, egyáltalán azokat a kosztümöket megcsinálni. Baró. Ahogy múltkor elkaptam Alexander atyát, most magát Sir Integra Hellsinget sikerült elkapnom egy kép erejéig, ráadásul tök poénos lett. Szegény lány biztos hülyének nézett, mert letérdeltem elé, és megfogtam a kezét… (Alucard helyett is… végülis gróf helyett egyenesen egy herceget kapott!) Meg az is jól esett, hogy odajöttek néha, hogy emlékeznek rám tavaszi conról, és hogy nekünk drukkoltak. Ez olyan jó. Ezért mindig megéri. Akár már egy ilyen mondatért is. Meg az is, hogy most is fotóztak, pedig nem is versenyeztem. Ez is mindig jól esik… mégha nem is mindig tudják, hogy ki vagyok. Luluko szerint bunkóság, hogy a biztonsági őrök fogadást kötöttek, hogy fiú vagyok e, vagy lány, mert nem tudták eldönteni. De szerintem bók... nekem legalábbis az, aki ismer, úgyis tudja, meg amúgy is, fiú karakternek öltözök be, szóval legalább azt elérjem, hogy ne tudják megmondani elsőre...
Meg találkoztam ismerősökkel, és a többi NyAMee taggal is jobban megismerkedtem… végre több embernek is tudom a nevét (ebben sokat segített a névtábla). És még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy én húzhattam a tombolát a színpadon. Nagyon poénos volt, mert most a karszalag számított jegynek, és mivel a fél nép már hazament addigra, vmikor 5-6 cetlit is kihúztunk, aztán plusz-mínusz 10 szám, aztán volt már olyan, amit bedobtunk. Szóval érdekes tombolázás lett belőle.
Afterpartyra is elgyalogoltunk, sikeresen leállítva a forgalmat az animések vonulásával… de aztán gyorsan hazajöttünk, miután kiosztogattuk a kettőnk által hajtogatott darukat emlékbe a vállalkozó egyedeknek, mert nem vagyunk nagyon bulisok… se.
Este meg kimostam a hajam – anyám nem engedte, hogy így maradjak… de szerintem még így is van benne némi hajfesték, mert nem bírom normálisan kifésülni. És Mokonával aludtam.
Szóval összegezve ez is élmény volt, csak az előzőektől elütő. De élmény. És most, hogy vége lett, lehet készülni az őszi conra, október 6-7, PeCsa!!! (a craftsmanshipes jelmezem fele már megvan! Ha Raisutól visszacsórom, that is…)
Prince Demando memoárja II.
5 órás alvás után vicces volt hajat festeni… a tüdőm bizonyosan ismét fehér lett, de a fülem és a fél arcom mindenképp. No sebaj, legközelebb már nagyobb tapasztalattal fújom magamra a hajszínezőt… de még mindig jobb így, mintha pamut lenne a hajam, ne? Lulukonak is jutott egy fehér tincs.
Aztán gyorsan összeszedtük magunkat. De mivel egy buszt se kaptunk el Lulukoval, így kigyalogoltunk a fősuliig, természetesen Demandos jelmezben hussantam végig egész Nyíregyen. Jól megbámultak, páran le is fagytak néhány percig. Nem baj, egyszer látnak ilyet az életbe… valószínűleg.
Ám zusammen nem tudom, hogy állok a connal. Talán amiatt, hogy nem cosplayeztem (verseny szinten), talán amiatt, hogy most mi szerveztük, valahogy nem volt az a con-con van!!! Jeeeee!!! – feeling. És még Demando-s feelingem sem volt nagyon. Vagy nem is tudom. Végülis így nem tudtam teljesen élvezni a dolgot, ahogy szoktam, de így is jó volt. Csak nincs ugyanaz a várakozás, mint általában… meg az utóérzés se ugyanaz.
Reggel héttől futkározás nyitásig, még díszletezni, pakolgatni, minden odd job. Aztán olyan öröm volt nézni, ahogy az emberek, mint az árvíz, özönlenek be, rácsapnak a mangákra, a pultokra, tétován nézik, mi merre lehet az épületben, míg mi már két napja járjuk az egészet, így kellő biztonsággal mozgunk a szintek közt. Főként, hogy Koliékkal mi nyilaztuk fel, mi melyik szinten merre van… Plusz előbb végignéztem mindent, hogy megszerezzem, ami esetleg kellene… de így is csak délután felé találtam meg a hőn áhított Ouran mangámat – megjegyzem rohadt drága volt, de ezt vettem a szülinapi zséből. A többit elrakjuk őszre, és várjuk a taiwaniakat az Ouranos plüssökkel.
Hiába voltam beosztva ruhatárba, mindig akkor mentem máshova, így végig Luluko meg más ült ott (amiért utólag is köszi neki!). Pl. a karaoke is csúszott, ráadásul a végén voltam… meg tökre izgultam… szerintem be is remegett a hangom néhol, de még nem hallottam vissza. Színpadon meg jujj, emberek… okés, szépen bedugom a fél fülem, hogy egyáltalán halljam a saját hangom, mert amit visszahallottam, az teljesen más volt, mint amihez szokva vagyok… meg becsuktam a szemem, hogy meglegyen a hangulat, az első felét úgyis tudom kívülről… végülis hatodik lettem. Nem tudom jó e vagy sem, de az jólesett, hogy utána többen is megdicsértek, meg nagy tapsot is kaptam.
Utána meglestem a cosplayt, de a felét nem láttam, egy része meg nem is érdekelt annyira… az Exel Sagások nagyon állatok voltak, egyáltalán azokat a kosztümöket megcsinálni. Baró. Ahogy múltkor elkaptam Alexander atyát, most magát Sir Integra Hellsinget sikerült elkapnom egy kép erejéig, ráadásul tök poénos lett. Szegény lány biztos hülyének nézett, mert letérdeltem elé, és megfogtam a kezét… (Alucard helyett is… végülis gróf helyett egyenesen egy herceget kapott!) Meg az is jól esett, hogy odajöttek néha, hogy emlékeznek rám tavaszi conról, és hogy nekünk drukkoltak. Ez olyan jó. Ezért mindig megéri. Akár már egy ilyen mondatért is. Meg az is, hogy most is fotóztak, pedig nem is versenyeztem. Ez is mindig jól esik… mégha nem is mindig tudják, hogy ki vagyok. Luluko szerint bunkóság, hogy a biztonsági őrök fogadást kötöttek, hogy fiú vagyok e, vagy lány, mert nem tudták eldönteni. De szerintem bók... nekem legalábbis az, aki ismer, úgyis tudja, meg amúgy is, fiú karakternek öltözök be, szóval legalább azt elérjem, hogy ne tudják megmondani elsőre...
Meg találkoztam ismerősökkel, és a többi NyAMee taggal is jobban megismerkedtem… végre több embernek is tudom a nevét (ebben sokat segített a névtábla). És még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy én húzhattam a tombolát a színpadon. Nagyon poénos volt, mert most a karszalag számított jegynek, és mivel a fél nép már hazament addigra, vmikor 5-6 cetlit is kihúztunk, aztán plusz-mínusz 10 szám, aztán volt már olyan, amit bedobtunk. Szóval érdekes tombolázás lett belőle.
Afterpartyra is elgyalogoltunk, sikeresen leállítva a forgalmat az animések vonulásával… de aztán gyorsan hazajöttünk, miután kiosztogattuk a kettőnk által hajtogatott darukat emlékbe a vállalkozó egyedeknek, mert nem vagyunk nagyon bulisok… se.
Este meg kimostam a hajam – anyám nem engedte, hogy így maradjak… de szerintem még így is van benne némi hajfesték, mert nem bírom normálisan kifésülni. És Mokonával aludtam.
Szóval összegezve ez is élmény volt, csak az előzőektől elütő. De élmény. És most, hogy vége lett, lehet készülni az őszi conra, október 6-7, PeCsa!!! (a craftsmanshipes jelmezem fele már megvan! Ha Raisutól visszacsórom, that is…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése